Megérkezett a Mikulás a Líceumba, és nem csak csokit hozott
Kedves manók fogadták a Líceumban dolgozókat, akik kisgyermekeiket és unokáikat hozták egy különleges estre. Amikor a nagyszakállú belépett, kiderült, nemcsak csomagokat hozott, hanem rengeteg mosolyt is.
Csillogó gyerekszemek, kacagások, énekek és versek, elpárásodó felnőtt tekintetek - ezek jellemezték a líceumi Mikulás-estet, amit Dárdainé Csonka Andrea tanárnő irányításával a Lidisz szervezett. Az biztos, hogy a Télapó boldog gyerekeket talált a díszteremben, s az ő örömük boldoggá tette a felnőtteket is.
A hangulatot Folcz Lili (8.A), Markó Léna (6.A) és Tóth Nóri (6.A) zenés összeállítása alapozta meg, amit Egyházi Anna diákelnök és segítői - Tóth Bori, Tubity Amina, Kerkeni Emma Saida, Tujmer Blanka és Horváth Levene a 11.A-ból, valamint Kovács Míra (11.B) - kedves előadása követett. A történet szerint Mikulás manói már mindent összekészítettek, hogy útnak indulhasson a nagyszakállú a sok ajándékkal, de az utolsó pillanatban kiderült, nincs meg Télapó sapkája. Lázas keresés kezdődött, amiben persze mindenki részt vett. Végül előkerült a piros föveg is - a hóember fején volt...
A bájos történet meghozta a kedvet a közös énekléshez is, ami a Mikulást is felcsalogatta a díszterembe. Minden kisgyereket a nevén szólítva hívott fel a színpadra, mindent tudott róluk, és örömmel vette, ha énekeltek neki. Igazán kedves és vicces Télapó volt, még a legkisebbek is megbarátkoztak vele, ha közben szorították is anyukájuk vagy apukájuk kezét. A Mikulás nagyon hasonlított Bozsvári Bendegúzra (11.C), csak nagy, fehér szakálla volt...
A gyerekek édességcsomagokat kaptak, a szüleik, nagyszüleik pedig boldog órát, hogy nevetni, izgulni, örülni látták őket. Az ügyes manók a Mikulás távozása után még játszottak is a vendégekkel, voltak finom falatok, lehetett rajzolni, festeni - együtt örülni.