Meghatódott diákok, mosolygó arcok, búcsúzó dallamok, elillanó buborékok…
Elérkezett az április és egyben a licisták utolsó tanítási napja.
Istentisztelettel kezdődött, ahol Simon Attila iskolalelkész lelki támogatást nyújtott az érettségizőknek. A közös ima utána a nap a megszokott módon folytatódott, majd eljött a búcsúzás ideje.
A hagyománynak megfelelően idén is elhangzottak a licisták által előadott ismerős énekek zongoraszóval, gitárral és dobbal kísérve: a Bájoló, a Visszajövök, a Mi vagyunk a Grund! és még a Take Me Home,Country Roads is. A négy osztály közösen adta elő a Mesélek a bornak című dalt, ami igazán megható volt. „Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, merre tart és honnan érkezett…”. A Líceum növendékei biztosan sosem felejtik majd itt töltött éveiket.
Idén is különböző színű pólókban adták elő dalaikat a végzős osztályok, de mind egy nagy közösségként búcsúztak alsóbb éves diáktársaiktól, szeretett tanáraiktól és az öreg iskolafalaktól. A 12.A osztály bordó színben, a B osztály feketében, a C osztály világoskékben és végül, de nem utolsó sorban a D osztály rózsaszínben.
A dalok után szeretettel búcsúzott Tölli Balázs igazgató a végzősöktől. A levegőben vegyes hangulat keringett: öröm és bánat egyszerre jártak, mint az ujjak a zongorán. Az egymásba kulcsolt kezek, a találkozó tekintetek, a harmonizáló hangok megmutatták, milyen összetartó közösségtől búcsúzunk.
Az ablakból felcsendült trombitán az Il Silenzio Doloczki Mátyás 11.C osztályos diák által, és az iskola harangját meghúzta Sinkó Benedek 5.A osztályos tanuló.
A diákok végső búcsúzását és az új kezdetet szimbolizálva felszálltak a buborékok az égbe, és az egész iskola együtt tekintett a magasba. Gyorsan szálltak a szélben, majdnem olyan gyorsan, mint ahogy elröppentek ezek az együtt töltött gimnáziumi évek, de az itt szerzett emlékek örökké megmaradnak a diákok szívében.
