Megjelent a Vadnyugat, a licisták antológiája
Horváth Ádám ötlete alapján, Tóth-Márkus Ádám technikai magvalósításában és Babics tanár úr "keresztapaságával" megjelent a Líceum jelenlegi és egykori diákjainak megjelenési lehetőséget adó online művészeti gyűjtemény első száma.
"Tisztán emlékszem a Vadnyugat ötletének létrejöttére. Először Babics Csaba tanár úrral kezdtünk el gondolkodni egy olyan antológiáról, ahol a licista diákok és öregdiákok megoszthatnák verseiket" - írja a Vadnyugat előszavában Horváth Ádám, a tavaly érettségizett öregdiák. Babics tanár úr is emlékszik, arra mindenképpen, hogy az antológia nevét ő találta ki. De minden mást már a két Ádám rakott össze. Horváth Ádám mellett a most végzős Tóth-Márkus Ádám dolgozott azon, hogy a művészi tehetséggel megáldott jelenlegi vagy volt licisták megmutathassák tehetségüket. Elsősorban verseket várnak az oldalra, de örömmel fogadnak minden más színvonalas művet is, legyen az fotó, rajz, festmény vagy dalszöveg.
Az első "kiadványban" Kloos-Nagy Szintia Indira öregdiák, Babics tanár úr és Horváth Ádám költeményei olvashatók, de a Vadnyugat szerkesztői nagyon bíznak abban, a következő gyűjteményben már többen szerepelnek.
- Az a tapasztalatom, hogy a tehetségeket is motiválni kell a megmutatkozásra. Mi egy biztonságos, befogadó közösséget és platformot hoztunk létre, ahol mindenki megoszthatja művészetét. De szeretném, ha ez egyben egy közösség létrejöttét is jelentené - mondta el a Vadnyugat technikai szerkesztője, Tóth-Márkus Ádám.
- Babics tanár úr is ír verseket és minden bizonnyal még sokan mások is. Egy beszélgetés során jött fel a téma, hogy vajon hányan lehetnek még, akikről nem tudja senki, hogy verset ír. Így alakult ki a vízió a Vadnyugatra. A platformon összegyűlhetnek a versírók, és ösztönözhetnek másokat is a versírásra - emlékszik vissza az ötlet megszületésére Horváth Ádám. Másfél évvel ezelőtt ő sem gondolta volna, hogy kipróbálja...
- Szerintem amikor előjön a téma, sokan azt mondják és érzik, hogy semmi közük az irodalomhoz, eszükben sincs kipróbálni. Pedig nem kell ezt túlgondolni. Az első két versem megírása óta, amikor valamennyire szélsőségesen érzem magam, vagy egy jó ötlet jut eszembe, verset írok. Szeretek úgy gondolni rá, mintha fényképezőgéppel fotóznám le az érzelmeim, mivel máshogyan ezeket nem tudnám elrakni emlékbe - fogalmaz Horváth Ádám, aki az ELTE informatika karának programtervező informatikus szakán tanul.