Megkezdődött a Líceum 470. tanéve

A líceumi ünnepi istentiszteleteken érződik, milyen jó, hogy évszázadokkal korábban ekkora templomot építettek elődeink. Hétfőn kora este is megteltek a padok az ünnepi ruhába öltözött diákokkal és tanárokkal, a karzatokról pedig a szülők figyelték a tanévnyitó eseményeit. A zászló bevonulása az ünnepélyességet emelte, az új diákok hosszú sora pedig az örömet hordozta: idén is sokan vannak, sokan vagyunk. 

A közös ének, a bevezető zsoltár - amit Szabó Erika tanárnő olvasott fel -, dr. Simon Attila és Locsmándi-Bősze Veronika lelkészek bevezetője után az iskolalelkész szólt a Líceum közösségéhez. 

- A nyár egyik sajátossága éppen az, hogy azt adja, amit év közben sokszor elveszítünk. Az embernek van ideje észrevenni, hogy él, nem csak működik. Azt mondani, hogy „élek”, tulajdonképpen nem elég. A szívem ver, lélegzem, az agyam elektromos és kémiai jeleket továbbít, miközben egy tanár negyvenöt percig stimulálja. Ezek fontos dolgok. De ha azt kérdezem: jó nekem élni? Arra már nem a biológia válaszol. Arra emlékeim vannak. Emberek, talán egy nyári este. Egy szemkontaktus, egy reakció, egy furcsa mosoly, beszélgetés, poén, amin valamiért mindenki nevetett. Egy hely, ahol jó volt lenni. Valaki, akit jó volt újra látni. Valaki, akit nehéz volt elengedni. Úgy tűnhet, az életünknek azt a részét kell vizsgálnunk, amit semmilyen műszerrel nem lehet megmérni. Az iskola ebből a szempontból meglehetősen furcsa találmány. Embereket rak össze, akik egyébként jó eséllyel nem kerülnének egymás mellé. Mégis itt vagyunk; egy helyen, egy közösségben. Meg kell ismernünk egymást. Ami nem könnyű, de tudjuk, hogy az emberi élet nehezen értelmezhető mások nélkül. Nem egyedül élünk - egymásból is élünk. Amit a másik mond, megváltoztat. Amit a másik tesz, hat ránk. A másik ember öröme ránk ragad, a szomorúsága megterhel. A tanár egyetlen mondata évekkel később is ott lehet valakinek a fejében. Az osztálytárs gesztusa eldöntheti, hogy valaki aznap hazafelé sír, vagy éppen először érzi azt, hogy tartozik valahová. Vagyis az életünk nem egyszerűen bennünk történik, hanem közöttünk. Egy közösség sem attól lesz közösség, hogy ugyanabban az épületben tartózkodunk. Inkább attól, hogy adunk egymásnak valamit magunkból. Pál apostol szerint „A jókedvű adakozót szereti Isten” - idézett a Bibliából Simon Attila, majd így folytatta: 

- Az iskola egyik legfontosabb kérdése is az: mit adsz bele? Mivel tartozol azért, hogy itt lehetsz? Ha ide jársz, akkor az életedből adsz. Nem csak időt; adsz figyelmet, energiát, gondolatokat, ötleteket, türelmet, humort. Adsz valamit abból, ahogyan a világot látod. És vannak dolgok, amiket csak te tudsz hozzátenni. Mert belőled egy van. Nem az a lényeg, hogy mindig többet kell csinálnunk, még jobban kell teljesítenünk. Néha éppen azt, hogy ott vagyunk, figyelünk, meghallgatunk, nevetünk. Vagy csak nem megyünk el... Ez az egyik legfontosabb dolog, amit egy tanév elején mondhatunk egymásnak. Mert nem arra fogunk emlékezni, hogy az egyik napon a ki tudja hányadik órában mit tanultunk, hanem arra, hogy kik voltak velünk. És arra, hogy mi milyenek voltunk velük. Pálnak igaza van: Isten nem azt várja tőlünk, hogy valami rajtunk kívül álló, tökéletes dolgot adjunk neki, hanem azt, hogy abból, amit kaptunk, adjunk is. Ne kényszerből, ne azért, mert „kell”. Hanem mert végső soron ez az élet egyik legtermészetesebb cselekedete: kapni, élni, kapcsolódni, és adni. „Mert a jókedvű adakozót szereti Isten.”

Az igehirdetést követően a lelkészek megáldották az új tanulókat, majd az iskola új, illetve véglegesített pedagógusai tették le esküjüket. Scheidlné Mészáros Szabina, Csizmadia Csenge, Locsmándi- Bősze Veronika, Nagyné Áldott Mária, Söveges Tamás, Szász Dániel Patrik, Nyikos Laura Boglárka, Börcsök Eszter Magdolna, Gerner Zsófia mondták Simon Attila után az eskü szövegét.

"Adj nekem, jóságos Jézusom, Téged megértő értelmet, Téged átélő érzelmet, Hozzád siető lelket..." Szent Benedek mindennapi imája szólt ezt követően igazgató, lelkész, tanár és diák tolmácsolásában az oltár elől, majd Egyházi Anna diákelnök vette fel a Líceumi Diákszövetség tagjai közé a Líceum közösségének új tagjait.

Az ötödikesek nevében Radasics Linda, a kilencedikesekében pedig Náray Laura vette át a Líceumhoz tartozást jelképező jelvényeket. "Fogadják őket szeretettel, szánjanak rájuk időt, építsenek velük közösséget" - kérte az iskola diákjait Tölli Balázs igazgató, majd dr. Hallerné dr. Nagy Anikót, Sopron országgyűlési képviselőjét, a Magyar Országgyűlés alelnökét köszöntötte, aki szót kért - és kapott. 

- Egy tanév kezdetén természetes, hogy sikereket, jó eredményeket, szorgalmat és kitartást kívánunk. Én viszont most másról szeretnék beszélni, arról, mi marad velünk abból, amit az iskolában megtanulunk, akkor is, amikor a megtanult tények egy része már rég feledésbe merült. Van egy gondolat, ami szerint a sok tanulás gyümölcse nem a tudás, hanem a bölcsesség. A tudást az iskolában szerezzük meg, a bölcsesség viszont nem tananyag; az a tapasztalatainkból születik, abból, ahogyan értelmezzük a világot, a saját döntéseinket és más emberek gondolatait. A tudás segít tisztán látni azt, ami van, a bölcsesség pedig abban, hogy mindezzel jól éljünk és jó döntéseket hozzunk. Ezért is fontos megtanulnunk, hogy milyen sok mindent nem tudunk és milyen kevés dologban lehetünk biztosak. Ma nem az információ hiánya, hanem annak bősége jelent kihívást - hívta fel a figyelmet a politikus, arra kérve a diákokat, tanulják meg felismerni honnan származik, mennyire megbízható egy információ. "Olvassatok minél többet, tanuljatok meg vitázni is, érvekkel, figyelemmel és a másik ember iránti tisztelettel. Merjetek kérdezni és kiállni a véleményetekért" - kérte az országgyűlési képviselő a licistákat, majd a tanárokhoz fordult: 

- Önök nem egyszerűen ismereteket adnak át, hanem gondolkodásmódot, szemléletet és mintát is. Munkájukhoz kívánok tudást és bölcsességet! Tudást ahhoz, hogy átadhassák mindazt, amit a diákjaiknak tudniuk érdemes, bölcsességet ahhoz, hogy felismerjék, mikor kell választ adniuk, mikor fontosabb egy jó kérdéssel irányítaniuk. 

Dr. Hallerné Dr. Nagy Anikó sikeres tanévet kívánt a Líceumnak és nem is volt már hátra más, mint az evangélikusok himnuszának eléneklése és az igazgató bejelentése: a 2026/27-es tanévet megnyitom. Reggel találkozunk a Líceumban...