Megnyílt a Kutas Életműhely
Több mint egy éve nem láthatjuk földi valójában Kutas László szobrászművészt, de itt hagyta műveit és szellemiségét, amit kérésére meg is őriz, be is mutat a Sopronban nyílt Kutas Életműhely.
A Líceumi Nagykönyvtár földszinti termében, a Templom utca 17. szám alatt szombaton az érdeklődők is megismerhették a Kutas Életműhelyt. Bár pogácsa és soproni bor várta az érdeklődőket, volt zene és megemlékezés is, az emléktér bemutatása inkább volt Kutas László barátainak és tisztelőinek találkozója, mint hagyományos tárlatnyitó. A Kutas László Kulturális és Művészeti Alapítvány most először lépett a nyilvánosság elé, kuratóriumának elnöke, Tölli Balázs azt is elmondta, miért.
- Kutas László kifejezett akarata volt, hogy halála után abban a városban, ahol több mint ötven köztéri szobra áll, a kisplasztikái is legyenek összegyűjtve. Nemcsak Sopronnak van ebben szerepe, hanem a Líceumhoz való kötődésének is. A feladatra alapítványt hoztak létre örökösei, a kuratórium pedig összegyűjtött már közel nyolcvan kisplasztikát, ez lett a Kutas Életműhely alapja - mondta el Tölli Balázs, a Líceum igazgatója, megköszönve a szentendrei Kutas Galéria vezetőjének, Gádor Emil Zsoltnak is támogató közreműködését. Az alapítvány kuratóriumának tagjai - Kutas Diána, Sterlik Ildikó, Szendrei Krisztina , dr. Varga Éva, és Tölli Balázs - azt vállalták, hogy gondosan őrzik a szobrokat, gyűjtik a dokumentumokat, keresik a társművészetekkel a kapcsolatokat, és természetesen be is mutatják a gazdag életmű részleteit.
- Kutas László, mint oly sok líceumi öregdiák, mindig adni akart, visszatérő kérdése volt: mit segíthetek? Ez az adni akarás halálával sem szűnt meg - hangsúlyozta Tölli Balázs, megemlítve azt is, Kutas László alapította az Ágoston Ernő-díjat is, amivel minden évben egy, a képzőművészetben tehetséges diákját jutalmazza a Líceum.
Ágoston Ernő soproni rajziskolája volt az, ahol Kutas László tehetsége nyilvánvalóvá vált. S nem csak az övé. Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművész is itt tanult, itt kezdődött barátságuk is. Sulyok Gabriella többször filmezte is a szobrászt, Kutas László pedig megformálta a grafikust. A filmeket is láthatta a szombati megnyitó közönsége, és a szobor is "megjelent", Sulyok Gabriella ugyanis ünnepélyesen a Kutas Alapítványnak adományozta.
Feledy Balázs művészettörténész is felelevenítette Kutas László, a barát alakját, és a művészét is, aki egyedülálló módon tudott nagy lenni a kő- és a bronz-, az érmek, a kisplasztikák, a köztéri szobrok megalkotásában . "Kevesek készítettek ilyen sok kisplasztikát, de olyan biztosan nincs még egy, aki el is adott volt annyit, amennyit ő" - mondta mosolyogva a művészettörténész, aki azt is megjegyezte, szomorú viszont, hogy a megérdemelt Kossuth-díjnak Kutas csak néhány hónapig örülhetett.
A Templom utcai műemlék épület udvarán a visszaemlékezéseket és Kutas Ágnes énekét, illetve hegedűjátékát hallgatva, mindenkiben tudatosulhatott, hogy bár nem mindenki ismer mindenkit, mindenki ismerte és szerette Kutas Lászlót, akinek barátságára, vicceire és tehetségére is jó volt emlékezni. A Kutas Emléktér ezektől az érzésektől is több mint egy kiállítás, inkább interaktív emléktér, ahol a sarokban ott áll Kutas László munkaasztala, éppen úgy, mintha gazdája csak néhány percre ment volna el...
A Kutas Életműhely, a jó barát, Praznovszky Mihály muzeológus, irodalomtörténész felhívását is ismertette a megnyitón. Kutas László élete során több ezer úgynevezett Kutas tallért, névjegyként is szolgáló plakettet adott barátainak. Akinek ilyen van a birtokában, annak bemutatkozását várják a kutasalapitvany@bdeg.hu e-mailcímen, hogy elkészülhessen a Kutas-barátok térképe, és a mappa, ami bemutatja a szobrász földi kapcsolatrendszerét!