"Nem hagyjuk el egymást!"

Májusban nem ballaghattak, sőt, márciustól iskolába sem járhattak az idén érettségiző gimnazisták. Az elmaradt ünnepet szeptember 5-én pótolta a Líceum, hagyományainak megfelelően a Deák-kútnál.

Talán még a megszokottnál is felemelőbb és ünnepélyesebb volt az idén végzett licisták búcsúja, hiszen minden résztvevő - diák, tanár, szülő - érezte: ezt majdnem elvette az érettségizőktől a sors. Rendhagyó szeptemberi ballagás volt szombaton a Deák-kútnál, rendhagyó abban az értelemben is, hogy ezúttal nem az érettségi előtti izgalom fűtötte a diákokat, hanem már az egyetem kapujából, abból a bizonyos nagybetűs életből léptek vissza egymáshoz és iskolájukhoz.

- Örülök annak, hogy itt lehetek - mondta az erdei úton az ünnepség helyszíne felé ballagva Tóth Barnabás. - Nagyon sajnáltam volna, ha kimarad az életemből a ballagás és hálás vagyok most, amiért a családommal együtt bepótolhatjuk az elmaradt ünnepet. Ráadásul már az érettségi és felvételi izgalmain is túl vagyunk, most tudunk csak a búcsúra figyelni - foglalta össze érzéseit Tóth Barnabás.


- Méltó módon, ünnepélyesen és a hagyományainknak megfelelve tudjuk lezárni életünk egy meghatározó szakaszát. Nagy kár lett volna, ha ez elmarad - ért egyet Tóth András és hozzáteszi: jó újra látni a társakat, jó még egyszer végigsétálni az iskolán...



- A régi hagyomány erősíti az összetartozást, összeköti a múlttal a jelent - fogalmazott bevezető köszöntőjében Ábrahám Gergő 10.D-s licista. Kassai Ádám tizenkettedikes diákunk Weöres Sándor: Még annyi mindent című versét szavalta, majd Radics Gréta búcsúzott iskolánk nevében a végzősöktől, meghatva a szülőket és megnevettve a diákokat. "Ti tudjátok a legjobban, melyik szék nyikorog, melyik teremben lehet a legjobban puskázni" - emlékeztette a ballgatókat. "Hiányozni fogtok, de vár rátok a nagybetűs élet!" - zárta szavait. A Soproni Juventus Koncert Fúvószenekar játéka után Folyi Bence ballagó diákunk búcsúzott az ősi Líceumtól. Érett férfiként mondott köszönetet a Líceum minden dolgozójának, a takarítóktól a portás néniken át a gazdasági iroda munkatársaikig, akik mind azért dolgoznak, hogy a Líceum jól működjön. "Becsüljétek meg az időt!" - intette fiatalabb társait. "Mi nem tudtuk az utolsó hónapokat kihasználni..." De, és ez a legfontosabb üzenete a búcsúzó licistának, "ne hagyjuk el egymást"!

A szertartás az erdei forrás partján mindig meghatóan szép, idén is volt mit elcsomagolni abba a képzeletbeli tarisznyába. Nagy Fáta énekét például, akinek olyan tisztán és szépen zengett a dala az öreg fák alatt, hogy még a kút csobogása is elhallgatott...



A német nemzetiségi tagozat nevében Brandt Lilla búcsúztatta a ballagókat, a tagozat szószólója pedig Tóth Zoltán volt. Őt Boros Ákos követte a mikrofonnál; Tamási Lajos, Ha azt hallod majd... című versét szavalta el. A színvonalas műsort Horváthné Barthi Anikó tanárnőnek köszönhette az iskola. 

 Tölli Balázs igazgató is éreztette, ez a ballagás más, mint amiket a Líceum hosszú évszázadai alatt átéltek. "A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol" - idézte Illyés Gyulát, majd hozzátette:

- Az ember egy másfajta világra ébredhet a pandémia után, olyan világra, ahol a kollektív felejtés kényelme helyett a megtartás, a megmaradás kérdéseire a válaszokat önöknek kell megtalálni. Nézzenek körül! Itt van a muníció hozzá! "Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet!" - engedte útjára végzős licistáit a Zsoltárok Könyvéből vett idézettel Tölli Balázs igazgató.



A búcsúzók nevében, a hagyományokat követve, Horváth Máté kötötte fel a szalagot az iskola zászlajára. Csihar Csenge és Funtek Valter ballagók pedig Bartokos Lilinek és Komán Hubának adták át a zászlót.



Egykori licistaként, iskolatársként levélben búcsúzott az öregdiákok nevében Várszegi Asztrik püspök, volt pannonhalmi főapát, aki nagy költők nagy szavai mellé a Példabeszédek könyvéből vett idézetet írta a lelkelbe: "Nagy gonddal őrizzétek a szíveteket, mert belőle indul ki az élet..." Levelét Locsmándi Dániel, iskolánk tanára, líceumi öregdiák olvasta fel, majd jelképesen felvette a ballagókat a Líceumi Diákszövetségbe. Erre inni kellett, s mi mást, mint amit generációk ittak már a Deák-kútnál: a forrás vizét. Váljék egészségükre, s ne feledjék: licisták, mégha elballagtak is.

Az elmaradt évzáró miatt a szeptemberi ballagáson adta át iskolánk vezetése a legjobbaknak járó díjakat.

A Legjobb sportolónak járó díjat Köcsky Tamara, Kurucz Kata és Kránitz Mátyás kapta.

A Legjobb informatikusnak járó elismerést Bidló András vehette át.

A legjobb rajzolónak járó Ágoston Ernő-díjat érdemelte Joó Júlia.

A legjobb történésznek járó Horváth Antal-emlékdíj Fischer Enikőé lett.

A legjobb matematikusnak járó Dr. Lang Jánosné-emlékdíj birtokosa lett Filkó András és Takács István.

A Líceum zenei életében végzett kimagasló munkáért kapta a Kapi Alapítvány díját Kenessei Zsombor és Korényi Ábel.

A Magyar Társaságban végzett tevékenységéért érdemelte ki a Szalay Sámuel-díjat Schwanner Aliz.

Tanulmányi munkájáért Dr. Lampérth Gyula Emlékdíjat vehetett át Cser Zsófia, Filkó András és Koloszár Ella.

A közösségi munkáért adható Sümeghy József-emlékdíj tulajdonosa lett Csendes Mátyás, Pakai Zsófia és Horváth Júlia.

A nemzetiségi tagozat kiemelkedő diákjának járó díj (Hargitai Dávid 1999-ben érettségizett öregdiákunk ajándékaként) Tóth Zoltánnak járt.

A legjobb angolosnak járó díjat, a Csaba József és Tóth Ferenc Emlékalapítvány-díját, Osztoics Karolina és Schönwald Lili érdemelte.

A Berzsenyi-díj II. fokozatát Horváth Laura és Horváth Kata,

a legnagyobb elismerést, az I. fokozatot pedig Boros Ákos, Folyi Bece és Horváth Boldizsár vehették át.