Ő is licista volt: Schedius Lajos, a rendkívüli ember

Ma ösztöndíj viseli a nevét, egykor a legnagyobbak között emlegették. Schedius Lajos igazi polihisztor volt, aki több tudományágban jeleskedett és a haladást szolgálta. A Líceum nagykönyvébe 1787-ben vésték be a nevét.

Ki volt Schedius Lajos? Önazonos, művelt férfi, aki minden körülmények között a haladást és a hazáját szolgálta, ha kellett, akkor az uralkodó nézetekkel szemben is. A soproni Líceum büszke lehet, hogy ilyen diákja volt a 18. század nyolcvanas éveiben. Schedius Lajos az utókor számára német-magyar filológus, az esztétika professzora, lapszerkesztő, elméleti pedagógus, történész, újságíró, irodalmár, jakobinus reformer, selyemhernyó tenyésztő, gyapotültetvényes, térképszerkesztő, dramaturg, pedagógiai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság alelnöke. Munkássága során a német és a magyar kultúra között töltött be közvetítő szerepet.

Johann Ludwig von Schedius, azaz Schedius Lajos, Győrben született 1768. december 20-án. Előbb a pozsonyi líceumban, majd a soproni gimnáziumban tanult, innen utazott a Göttingeni Egyetemre. A klasszikus ókor kultúrájával és a felvilágosodás legfrissebb áramlataival is ismerkedett. Hazatérése után, 1792-ben kinevezték a Magyar Királyi Filológia- és Esztétikatanszékének élére. A katedrára tizenkilencen pályáztak, köztük Batsányi János és Révai Miklós, de Zichy Károly országbíró közbenjárására a mindössze 24 éves, evangélikus Schedius kapta meg a kinevezést. Váratlan döntés volt ez abban az időben, amikor II. József halálát követő visszarendeződés során a protestánsok iránti tolerancia jelentősen csökkent.

Schedius ezután fél évszázadon keresztül vezette a tanszéket, noha nem sokkal hivatalba lépése után pozíciója megingott, mert – barátján, a kivégzett Őz Pálon keresztül – közel került a magyar jakobinus mozgalomhoz. De hosszú időre maradhatott. Beszélt ugyan magyarul, műveinek nagy részét mégis anyanyelvén, németül írta. De volt, amit latinul tett közzé, például Esztétikai elméletét. Bár a haladó szellemű pesti értelmiség egyik legkiválóbb képviselője volt, a nyelvi kérdést nem tartotta elsődlegesnek. De német anyanyelvűként is támogatta a magyar kultúrát és az ország felemelkedését. Természetesen szabadkőműves volt, mint barátainak és a korszak íróinak, tudósainak jelentős része.

Schedius I. Ferenc uralkodása alatt abban is fontos szerepet játszott, hogy a cenzúrával küszködő sajtó a nehéz időkben is elláthassa feladatát. Segítette pédául az Uránia megjelenését. Kiállt a kivégzett Hajnóczy és a bebörtönzött Kazinczy, Batsányi, Verseghy, Szentjóbi Szabó László ártatlansága és emberi nagysága mellett. Lapokat jelentetett meg, volt, hogy külföldi újságokban írt a magyar állapotokról. Legjelentősebb folyóirata az 1802-től 1804-ig megjelenő Zeitschrift von und für Ungern havonta megjelenő lap volt, főleg földrajzi, történeti és irodalmi tárgyú tanulmányokat, könyvismertetéseket és kisebb közleményeket tartalmazott. Címének megfelelően úgy a hazai németül olvasó, mint a külföldi közönségnek szólt, bár ténylegesen az előfizetők túlnyomó többsége Magyarországon élt. Miután Széchényi Ferenc a nemzetnek adományozta hungarikumokban gazdag könyvtárát, Schedius felhívást tett közzé lapjában, ha valaki hiányt fedez fel a gyűjteményben, jelezze, hogy a pótlásról gondoskodhassanak.

Ő volt az első magyar pest-budai színtársulat dramaturgja, később elvállalta a pesti német színház főigazgató-helyettesi tisztét. Térképek készítését támogatta, többek között Lipszky János Mappa Generalis Regni Hungariae című térképének megjelenését. Aktív szerepet vállalt az evangélikus iskolaügy szervezésében is. 1806-ban Lovich Ádám evangélikus szuperintendenssel együtt egységes tantervet és iskolareform tervezet készített, melyet áthat Pestalozzi és a felvilágosodás szelleme. A tervezet kitért a falusi iskolákra, a polgári és latin iskolákra, a gimnáziumokra, líceumokra, leányiskolákra és a felsőfokú képzésre is. Részt vett a Szén téri (ma Deák Ferenc tér) evangélikus iskola megalapításában, ami a Deák Téri Evangélikus Gimnázium és az ebből alakult Fasori Evangélikus Gimnázium őse.

 Kardos József, a Schedius Lajos a felvilágosult szellem embere című munkájában azt írja: "Rossz parafrázissal azt is mondhatnánk, Schedius a legnagyobb magyar, aki német volt."

Ezt támasztja alá az is, hogy Kazinczy Ferenccel évtizedekig összeköttetésben és levelezésben állt. Amikor Kisfaludy Károly megalapította az Auróra-kört, annak is tisztelt, tekintélyes tagja volt és több megye táblabírája. 1842. május 21-én ülték az egyetemen az összes tanári kar és sok tanítványa részvételével 50 éves jubileumát. Öt évvel később, 1847. november 12-én Pesten halt meg, 78 évesen. Toldy Ferenc mondta az emlékbeszédet 1848 februárjában az Akadémián.

Rendkívüli ember volt, rendkívüli emberséggel.

(Forrás: Wikipédia, Kardos József: Schedius Lajos a felvilágosult szellem embere, Arcaneum)