Összenőtt, ami összetartozik

A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkész-, munkatárs- és tanárképző egyeteme, Magyarország egyetlen evangélikus felsőoktatási intézménye szellemi elődjének az 1557-ben alapított soproni latin iskolát, a Líceumot tekinti. Kapcsolatuk több száz éves immár, s töretlen. Az lelkészképzés 1892-ben vált önállóvá és működött Soproni Evangélikus Teológiai Főiskolaként, majd a pécsi tudományegyetem evangélikus teológiai karává vált – bár továbbra is Sopronban működött. 1923-ban vált egyetemi szintűvé a lelkészképzés, s ez is a Líceumban kezdődött. Az iskola négy éven át volt otthona a teológiának, ez alatt az idő alatt épült fel a Deák téren az új központ, ahonnan 1951-ben költöztették el az egyetemet. A kapcsolat azonban a mai napig is élénk - derült ki a száz éves évforduló alkalmából szervezett konferencián.

- Örülök, hogy együtt gondolhatunk vissza 1923-ra, arra a pillanatra, amikor az evangélikus lelkészképzés egyetemi szinten folyhatott tovább. Természetesen nem száz éve kezdődött a lelkészképzés, akkkor csak új szintre lépett. S milyen jó, hogy ez éppen itt történt! A Líceum és a teológia címere azóta is azonos - kezdte a Dies Academicus dudományos konferencia nyitóbeszédét a Líceum igazgatója, Tölli Balázs. Az iskolát nem kellett különösebben bemutatnia, esetleg a külföldről érkezett vendégeknek, hiszen a Líceum sok mindenben és sok mindenki számára a közös alap.

- Azt gondoljuk itt, hogy Krisztusban szabad, nyíltan, világosan gondolkodó diákjaink számára megpóbálunk igazat mondani. Egyetemi polgárrá neveljük őket, kinyitjuk gondolkodásukat,megtanítjuk őket arra, mit jelent a felelősség önmaguk és a közösségük felé - fogalmazta meg a Líceum ars poeticáját az igazgató.

Szemerei János, a Nyugati Evangélikus Egyházkerület püspöke történelmi visszatekintése közben kiemelte Sopron, a leghűségesebb város és ugyancsak hűséges evangélikus lakóinak szerepét a teológia életében.

- 1923-ban itt talált otthonra a lelkészképzés. Akkor ez óriási előrelépés volt, méltatlan albérletekből került jó helyre az akadémia - mondta Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. - Bár már évtizedek óta a főváros a központ, a Líceummal ma is élő a kapcsolat. Az egyetem hallgatói szívesen töltik itt gyakorlatukat. A '90-es évek óta háromszáz diákunk járt itt gyakorlaton, egy középiskolával sincs ilyen szoros és eredményes kapcsolatunk ezen a téren. Vagyis összenőtt, ami összetartozik - mondta Csepregi Zoltán, aki később, a történelmi kapcsolat mélységét firtató kérdésünkre azt is elmondta, szellemi elődjüknek tekintik a Líceumot, ahol mindig példamutató, rokoni vendégszeretettel fogadják az egyetem hallgatóit.

Pozsony szerepe a magyarországi evangélikus lelkészképzésben címmel Eva Kowalska, a pozsonyi Comenius Egyetem tudományos főmunkatársa tartott előadást, Karl-Reinhart Trauner tábori püspök, a Bécsi Egyetem decense pedig Bécs szerepéről. Az egykori eperjesi teológia évszázadairól Kónya Péter, azt Eperjesi Egyetem rektora beszélt, Pest történelmi szerepéről pedig Kertész Botond, az Evangélikus Országos Gyűjtemény tudományos főmunkatársa számolt be. A soproni teológiai fakultás levéltárát Csermelyi József, az Evangélikus Országos Gyűjtemény levéltárosa mutatta be.

A konferencia ünneppé alakult, amikor a Líceum dísztermében az Evangélikus Hittudományi Egyetem új díszdoktorait - Gadóné Kézdy Editet, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatóját; Kamarás István professzort és Kónya Pétert, az Eperjesi Egyetem rektorát - avatták.

- Permanens reformációra van szükség - jelentette ki a konferencia szünetében Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. A kérdés, amire ezt a választ adta, hosszabb volt: a kapaszkodókat kereső, sok értékét elvesztő és rendkívül felgyorsult világunkban nem lenne-e szükség egy második reformációra. A rektor szerint az evangélikus egyház megújulása folyamatos és állandó, s történelmileg is jellemző rá, hogy minden korban képes a fejlődésre. Jó példa erre intézményrendszere is, ami gyors válaszokat ad a kor kihívásaira. A rektor szerint egyébként már egy folyamat csúcspontjára értek az evangélikus oktatási intézmények a létszámaikat tekintve. Most már inkább a specializáció irányába kell majd elmozdulni, a felzárkóztatás, illetve a tehetséggondozás tekintetében. Mert mindkettő egyformán fontos - hangsúlyozta Csepregi Zoltán.

- Nagyon jó partnerünk a Líceum, nemcsak hallgatóink tölthetik itt gyakorlataikat, az iskola munkatársai közül is többen jártak és járnak is egyetemünkre, különböző képzésekre, továbbképzésekre - mondta el érdeklődésünkre Borókay Réka, az Evangélikus Hittudományi Egyetem főtitkára. Az intézménynek lassan, de évről évre emelkedik hallgatói létszáma, ami többek között az egyre színesebb kínálatából is ered. Nagyon fontos az alumni hálózat - emelte ki a főtitkár -, ami jó hírét viszi az egyetemnek.

Béres Tamás teológus, egyetemi tanár is a konferencia vendége volt, az ő nevét is olvashattuk annak a nyilatkozatnak az aláírói között, akik határozott állásfoglalást adtak ki a pedagógusok védelmében. "Elkapkodott, erőszakos reformok helyett a közoktatás tartalmának és intézményrendszerének körültekintő újragondolását kívánjuk, az érintettek érdemi közreműködésével" - áll többek között a nyilatkozatban, amit akadémikusok, tudósok, írók, volt miniszterek is aláírtak. Erről kérdeztük Béres Tamást...

- A nyilatkozat hátterében a Karátson Gábor Kör szellemisége áll, aminek magam is alapítója voltam, illetve a tagok által meghívottak is csatlakoztak. Ez egy civil véleménynyilvánítás, úgy gondoljuk ugyanakkor, hogy kötelességünk felhívni a közvélemény figyelmét a problémákra. A pedagógusokat érintő tervezett kényszerintézkedéseket illetően többszörösen is érintett vagyok: egyrészt egyetemi tanárként, másrészt két pedagógus apjaként, harmadrészt felelős, lelkiismeretes emberként - mondta el Béres Tamás.