Őszinte - és díjnyertes írás - az olvasásról

Miért szeretek olvasni? címmel írt ki a Scruton Közösségi Alkotóműhely fogalmazásversenyt 10-14 éves diákoknak. Sztrókay Edit tanárnő, aki osztályfőnök a 6.A-ban, rögtön tájékoztatta is erről a Líceumot, és persze osztályát is. Több licista is nekiveselkedett hát annak, hogy egyedi ízzel, saját szempontok szerint megfogalmazza, mi a jó az olvasásban. Így tett Budai Laura (6.A) is, aki tényleg szeret olvasni, s mint kiderült: a tolla is jól forog. Laura ugyanis megnyerte az országos versenyt!

- Szeretek olvasni, szeretem a könyveket, párhuzamosan többet is forgatok egyszerre, s igen, úgy gondolom, aki sokat olvas, annak a fogalmazás is könnyebb, nagyobb a szókincse is. Amikor elhatároztam, hogy pályázok, csak elkezdeni volt nehéz, de összeszedtem a gondolataimat, és a többi már ment könyebben - árulta el Laura.

Társaival a hatodikas licista már olvasókört is alapított a gimnáziumban, az alsóbb évesek minden péntek utolsó tanítási órájában a T2-es teremben ajánlhatnak egymásnak könyveket, beszélgethetnek olvasmányélményeikről és mindenről, ami betű, szó és könyv.

A nyertes licista a verseny budapesti díjkiosztóján fel is olvasta pályaművét, ami különösen nagy szó, hiszen az írás magányos műfaj, a szereplés meg pont nem az. De Laura megoldotta, így többszörösen nyert: díjat is, tapasztalatot is, elismerést is.

Itt pedig a nyertes fogalmazás, ami egyrészt őszinte kitárulkozás, másrészt okos tanács mindnyájunknak.

Miért szeretek olvasni?

-Budai Laura-

Olyan családban élek, ahol mindig is könyvek vettek körül. Sok fotón láttam, hogy már kicsi koromban is sokszor volt a kezemben mesekönyv. Anya visszaemlékezéséből tudom, hogy amint beszélni kezdtem, már meséltem, miközben forgattam a képeskönyvek lapjait. Óvodás koromtól kezdve rengeteget járok a helyi gyermekkönyvtárba, és mindig kapok könyveket a születésnapomra, névnapomra. Első osztályos koromban már folyékonyan olvastam.

Amióta először kerültem közösségbe, mindig is tudtam, hogy kicsit kilógok a sorból. Nem az érdekelt, ami a többi gyereket, és úgy éreztem, hogy ami engem foglalkoztat, azt ők nem értik meg. El akartam képzelni a történeteket amiket olvastam, folytatni akartam azokat a meséket, amik foglalkoztattak. Nem értettem a többieket és ők sem értettek engem. A könyvek között kerestem a válaszokat, barátokat, vagy menedéket a világ elől. (Sok év után egy csodálatos tanárnővel találkoztam, aki nem egy magányos könyvmolyt látott bennem, akivel nehéz, hanem segített megtalálni a kulcsot önmagamhoz, segített nevet adni a bennem lévő idegenségnek.)

Az olvasás nekem éppoly fontos, mint a lélegzés. Folyamatosan olvasok. Anya szerint mindig is mindent elolvastam, ami betű volt és nem ugrott el előlem; legyen szó a buszjegyek feliratáról, utastájékoztatóról, használati utasításokról. Számomra nincs olyan helyzet, amelyben ne lehetne olvasni. Buszon, strandon, várakozás közben, sétálás közben, lefekvés előtt, ébredés után, iskolai szünetben vagy órán, sőt néha még alvás helyett is. Jellemző rám, hogy több könyvet olvasok egyszerre: most épp az Egri csillagokat és a Helkát, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha valami kérdés merül fel bennem és nem kapok rá választ, utánaolvasok az interneten, különböző folyóiratokban. Két kedvencem a Rubicon és a Madártávlat, mert felnőtt koromban állatorvos vagy történész szeretnék lenni. Órán mindig előbbre lapozok a tankönyvekben, mert nagyon gyorsan olvasok. Fantasztikus érzés elmerülni egy-egy új történetben és kis időre itt hagyni ezt a világot.

Az olvasás nekem érzelmileg is sokat jelent, nyugalmat ad, feltölt, felfrissít. Észrevétlenül megtanít arra, ami nekem nehéz: mások bőrébe bújni. El tudok menekülni a valóság elől, amikor valami elszomorít vagy felzaklat, le tudok lassítani, mikor arra van szükségem. Ehhez néha nem is könyvek kellenek, maga az olvasás segít, más vágányra tereli a gondolataimat. A könyvek még sosem okoztak csalódást, mert ha nem is tetszik, amit olvasok, avval is tanulok magamról új dolgokat.

Zárszónak pedig azt szeretném elmondani, hogy olvasni jó! Olvassatok, mert rengeteg előnye és haszna van: gazdagítja a szókincset, fejleszti a memóriát, az íráskészséget és a koncentrációt. Ha sokféle könyvet olvasol, elfogadóbb leszel. Kalandokba keveredhetsz, találkozhatsz hősökkel, veszélyes helyzetekből menekülhetsz el, miközben mégis biztonságban vagy. Minden élethelyzetre van egy könyv.

Anya azt mondja, az olvasó gyerekből gondolkodó felnőtt lesz. Szeretek arra gondolni, hogy jó úton járok efelé.