Rendhagyó irodalomóra Kun Árpáddal
Kun Árpád, a Norvégiában élő, soproni származású költő, író volt a Líceum vendége. A rendhagyó irodalomórán az is kiderült, a Déry- és József Attila-díjas szerző imádja Berzsenyit.
"Fiatal koromban nem találtam a szavakat. Ezért is lettem költő és író. Most sem tudok rutinból élni. Persze azért - így, 58 évesen -, már kezdek belejönni, de a megszokás sohasem lesz az én világom" - vallott magáról a soproni író, költő, műfordító a Líceumban tartott rendhagyó irodalomórán. A tizenegyedikes magyar faktosok, a 12. C és D osztály értő közönségnek bizonyult a valóban rendhagyó beszélgetésen, ahol Tölli Balázs igazgató kérdezett, a számos irodalmi díjjal elismert Kun Árpád pedig válaszolt.
Megtudtuk, hogy már gimnazista éveiben rengeteget olvasott, többek között Platónt, a görög mitológia és kultúra azóta is hatással van gondolkodására és ez visszaköszön műveiben is. Első verseskötete már 1989-ben megjelent (Ilion), majd az Esőkönyv című novellaciklus kivételével még négy verseskötettel jelentkezett. Az elmúlt években regényekkel is megörvendeztette olvasóit, a Boldog észak, a Megint hazavárunk, a Takarító férfi önéletrajzi elemeket is tartalmaznak. De nem dokumentál, amit ír, az inkább "megkonstruált valóság". A Megint hazavárunk például sok soproni szálat tartalmaz, ráadásul főhősét Kun Árpádnak hívják, mégsem csak a valóságról szól...
"Az embernek van egy képzeletvilága, vannak visszatérő gondolatai, ezek újra és újra felbukkannak. A most készülő regényem is megint a trójai, római korban játszódik, mint az Ilion, a harminchárom részből álló prózaversem" - árulta el Kun Árpád hallgatóságának.
Kiderült az is, hogy szinte rajong Berzsenyiért, s már óvodás korában naponta felnézett a Pócsi utcai ház falán lévő emléktáblára. Akkor még teknősbékának nézte a bevésést, csak később tudta meg, hogy egyik kedvenc költője élt abban az épületben, nem messze a Magyar utcától, ahol a Kun család lakott.
NÉVJEGY:
Kun Árpád Sopronban született 1965-ben, a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója volt. Már 1984-től jelennek meg írásai. Szerkesztőként dolgozott a Széphalom Könyvműhelynél, 1995-től a párizsi Sorbonne-on tanult, francia irodalomból diplomázott. Tanult az ELTE BTK esztétika szakán is. A bordeaux-i egyetemen volt magyar lektor, 2006 óta pedig feleségével és négy gyermekével Norvégiában él, szépirodalmi tevékenységén kívül időskorúak mellett dolgozik.