Show-műsorból a gimnáziumba

Az X-Faktor döntőjéig nem jutott el, de célját elérte: megmutatta önmagát és zenéjét az országnak, tapasztalatot szerzett, belekóstolt a show-műsorok világába - és levonta a tanulságokat. Taschner Emma (11.B) éretten és reálisan kezelte az ismertséget és a celebvilág buktatóit is. Azt mondja, szerencsére a környezete is hasonlóan jól reagált.

- Tavasszal jött velem szembe az interneten a X-Faktor felhívása, s ez elgondolkodtatott. Zenei pályára készülök, most is több együttesnek vagyok tagja, gondoltam ideje kipróbálnom magam a tévékamerák előtt is - meséli a történet legelejét Emma.

- Nem azzal az elszántsággam jelentkeztem, ahogy sokan mások, akik mindenáron a győzelemre hajtanak. Én inkább tapasztalatokat akartam szerezni. Persze az fontos volt, hogy megmutathassam magam és a zenémet, de látni akartam azt is, milyen egy ilyen tehetségkutató belülről, tudni szerettem volna, én hogyan reagálok a kamerákra, az elvárásokra, szóval meg tudom-e ugrani ezt a lécet - mondja mosolyogva.

Most már tudjuk, hogy Taschner Emma jól vette az akadályokat. A kalandról ő is azt vallja, fontos tapasztalatokat szerzett, barátokra lelt és pozitív érzésekkel zárta le életének X-Faktoros momentumát.

- Bár gyakran lépek fel iskolai és városi rendezvényeken, és édesapám mellett gyakorlatilag négy éves korom óta előfordulok különböző színpadokon, ez azért új közeg volt nekem. A válogatóból négy igennel jutottam tovább a táborba, amit nagyon élveztem. Valkusz Milán volt a mentorom. Amikor a továbbjutást jelentő három székért versengtünk nem jutottam tovább - sorolja Emma a történéseket. - De ez semmiféle törést nem okozott bennem - állítja, és hinni kell neki.

Szüleivel és barátaival sokat beszélgettek csapdákról, csalódásról, az ismertséggel járó veszélyekről, a show-műsorok világáról, a közösségi média időnkénti kegyetlen oldaláról.

- Az jól esett, ha a soproni utcán vagy kávézóban felismertek és utánam szóltak, hogy drukkolnak nekem, de például kommenteket én egyáltalán nem olvasok. Nem akarom, hogy idegenek véleménye befolyásoljon! A családi, baráti, iskolai kapcsolataim pedig vannak annyira stabilak, hogy azokat semmiben sem változtathatta meg egy tévészereplés - mondja Emma.

A tizenhat éves gimnazista tehát maradt, aki volt: tehetséges, szerethető, jó fej licista, akit a hangszeres zene érdekel, aki saját szerzeményeit adja elő, a stúdiófelvételeken pedig a dob kivételével mindent ő játszik fel: szólógitározik, basszusgitározik, zongorázik, énekel és vokálozik. Avril Lavigne kanadai énekesnő a példaképe és ezek után talán le sem kellene írni: zenei pályára készül. Még van bő egy éve, hogy eldöntse, hol és mit tanuljon, de a kalandvágy és a fejlődni vágyás is benne van, a tehetségről nem is beszélve. Szülei mindenben támogatják, úgyhogy nincs, ami visszatartaná.

- De addig még le kell érettségiznem, és még elég sok dolgozat is vár rám a következő másfél évben. Most például a matekra kell készülnöm - fogja táskáját Taschner Emma és megy, hogy élje tovább a licisták életét. De közben a fejében tuti, hogy szól egy dal...