Sopron díszpolgára Várszegi Asztrik, licista öregdiák

"Bárhol a világban licistával találkoztam, társakká váltunk" - foglalja össze egyetlen mondatban Várszegi Asztrik a választ arra a kérdésre, mit jelent számára egykori iskolája. Sopron 2024-ben megválasztott díszpolgárának tisztségeit hosszan lehetne sorolni; bencés szerzetes, püspök, aki 27 éven át volt pannonhalmi főapát. Történelem-német szakot is végzett a teológia után, középiskolai tanári diplomája is van, történelemből doktorált, sőt, PhD fokozatot is szerzett. Az egyik legismertebb egyházi ember ma Magyarországon, aki mindig a béke, a szeretet és a tolerancia mellett állt ki.

Sopron legújabb díszpolgára licista öregdiák. Érettségi tablója ma is ott függ a bejárattól jobbra, a portával szemben. Várszegi Imre (akkor még így hívták, hiszen az Asztrik szerzetesi, felvett neve) fiatalon, csinosan mosolyog a képen. 1964-et mutatott a naptár és ő akkor már tudta, hogy bencés szerzetes szeretne lenni...

- Humán érdeklődésű diák voltam, racionális gondolkodású édesapám is belátta, hogy kár lenne rám erőszakolnia a matematika tanulását. A latint, a nyelveket, az irodalmat szerettem felsőben a Sztálin téri, ma Deák téri általános iskolában is. Emiatt választottam a Berzsenyit is, no meg mert a barátaim is oda jelentkeztek. Tóth Ferenc tanár úr, vagyis Csipszi bácsi, és Bognárné Éva néni tanítottak már az általánosban, aztán a Líceumban is, Csipszi bácsi osztályfőnököm is volt. Több érv is szólt tehát a Berzsenyi mellett, de úgy is mondhatnám, vonzódtam oda - emlékszik vissza tizennégy éves önmagára Várszegi Asztrik.

Hatvannégy évvel később is azt mondja, jó döntés volt, az akkori állami iskola ideológiáját leszámítva csak jót és hitelest kapott gimnáziumi évei alatt. Szeretettel említette többször is Prőhle Jenőt, az akkor már leváltott igazgatót, aki a könyvtárat vezette, és latint, valamint oroszt tanított.

- Őt nagyon szerettem, de nem tudok egy tanárt sem mondani, akit ne szívleltem volna. Azt hiszem, ők is kedveltek engem. Csendes, de szorgalmas gyerek voltam, bár egyesek szerint lusta. Tóth Antal volt a testnevelő tanárunk, akit a diákok egymás között Gatyának hívtak, ő mondta egyszer, miközben a magasugrást gyakoroltuk: "Várszegi, ha nem lenne olyan lusta, még vinné is valamire!" - nevet az emléken a püspök, aki nem valamire, hanem nagyon sokra vitte.

Egyetlen kellemetlen momentumot tud felidézni gimnáziumi éveiből, az érettségit megelőző hónapokból.

- Kasznár László igazgató meggyőződéses kommunista volt, még ateista kör is létezett az iskolában. Szaglásztak azok után, akik templomba jártak, gyakorolták a vallásukat... Ilyen idők voltak akkor. Én érzékeny fiatalként tudtam, hogy messzire el kell kerülnöm az igazgatót, ha észrevettem, hogy figyel, kitértem. Közel négy éven át sikerült is árnyékban maradnom előtte, de negyedikben valaki feljelentett nála. Az is lehet, hogy jót akart ez az ismeretlen, így akarva megakadályozni, hogy szerzetes legyek. Mindenesetre óráról hívtak ki, hogy vár az igazgató. Imre, tudomásomra jutott, hogy a bölcsészkart jelölte meg, de bencés szerzetesnek is jelentkezett. Igaz ez? - szegezte nekem a kérdést. Igen, mondtam. Ha Pannonhalmára nem vettek volna fel, elmentem volna bölcsésznek, de akkor már tudtam, hoggy szerzetes akarok lenni. Kasznár igazgató próbált lebeszélni, kicsit megfélemlíteni, mert azt mondta, ahhoz nem adja igazgatói támogatását, hogy aztán én tanítsam történelemre a diákokat. Válasszak inkább műszaki pályát. Szerencsémre felvettek a bencésekhez - meséli megbocsátó szeretettel a történetet.

Várszegi Asztrik fantasztikus pályája során a világ egyházi és világi vezetőivel ült számtalanszor egy asztalnál, de ha csak tehette, visszatért egykori iskolájába. Legutóbb idén szeptemberben, a hatvan éves érettségi találkozóra. Tanáraival is tartotta a kapcsolatot, sőt, arra is akadt példa, hogy egykori tanára felkereste és arra kérte, ha meghal, ő temesse el. Ezt is megtette, pedig apátként, egyházi vezetőként számtalan feladatot látott el. Azt is neki köszönhetjük, hogy a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és a Líceum testvériskolák, az ezt bizonyító bronztáblát mindkét iskola őrzi és becsben tartja.

A díszpolgári cím örömet okoz Várszegi Asztrik püspöknek, bár azt mondja, meglepte ez az elismerés. A miértre érdekes választ ad:"Kitüntetésre én nem számítok, ugyanis kritikus is vagyok, nemcsak kedves".

 Névjegy:

Várszegi Imre 1946. január 26-án született Sopronban, szülei egyedüli gyermekeként. Érettségi után belépett Pannonhalmán a Szent Benedek Rendbe. Itt vette fel az Asztrik nevet, és itt tanult teológiát a Főapátság Szent Gellért Hittudományi Főiskoláján. Kétéves katonai szolgálata után fejezte be teológiai tanulmányait. Pannonhalmán szentelték 1970. február 8-án diakónussá, 1971. augusztus 29-én pedig pappá. 1971 és 1976 között az ELTE BTK történelem-német szakán tanult, majd középiskolai tanári diplomát szerzett. Azóta is folyamatosan tanít. II. János Pál pápa 1988-ban culusi címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezte ki. Tizenegy éven át volt a Budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, az Esztergomi főegyházmegye püspöki helynöke, három esztendőn át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. 1991-ben választották meg pannonhalmi főapátnak, tisztségében 2000-ben és 2009-ben is megerősítette a bencés közösség. 2017-ben bejelentette visszavonulását és egy évre rá át is adta feladatait. Mindemellett - többek között - a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség alapítója, a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora, a Máltai Lovagrend káplánja. Tizenegy éven át elnökölte a Magyarországi Keresztény-Zsidó Tanácsot, ma is tagja a Bajor Bencés Akadémia Történeti Szekciójának. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola pannonhalmi Szent Gellért Szakkollégiumának rendtörténet tanára.