Szalagot kapott az osztály - és három osztályfőnöke is
Nem a szokásos és nem a zökkenőmentes utat járta be gimnáziumi évei alatt a 12.C - ez a szalagavatójukon is kiderült. Kezdjük ott, hogy három osztályfőnökük is ült az első sorban. De ők így váltak a megismételhetetlen 12.C-vé.
Zistler tanár úr ötlete alapján Gibraltárra utaznak a Líceum tanárai egy továbbképzésre, de közben sem hanyagolják el kedvenc osztályukat, a 12.C-t sem. Ez volt az alaptörténet a szalagavató tanárparódiájában, miközben visszaköszöntek a tantermen kívüli oktatás hónapjainak nehézségei, és persze minden tanárról "lehullt a lepel". A közös éneklés, a fotóösszeállítás, az emlékek megosztása és a játékos kvíz vidám perceket szerzett a díszteremben ülőknek, de aztán komolyra fordította a szót a 12.C összeforrott közössége.
- Másfél éven keresztül nem tudtuk, hogy nappal van vagy este, mert az iskolapad és az ágy egymás szinonímájává váltak. Jelenleg harmadik osztályfőnökünket boldogítjuk - mondta többek között az osztály nevében az elmúlt évek eseményeit és érzéseit összefoglaló beszédében Tornyossy Péter. Páli Györgyi tanárnő - akkor még Bogdán tanárnőként - volt az első osztályfőnökük, neki szóltak a végzős szavai: "Ön volt az, aki ebből a szedett-vedett társaságból minden pedagógiai tudásával és végtelen empátiájával azon volt, hogy embert faragjon és közösségé formáljon bennünket. Bizton állítom, hogy mára beértünk".
Lang tanárnő a leghumorosabb tanár címet nyerte el az osztálynál, és második osztályfőnökük hatalmas szívét is megismerhették. "Büszkeség és egyben megható, hogy egy ilyen ikonikus tanárnőnek mi lehettünk az utolsó osztálya a Berzsenyiben - fogalmazott Tornyossy Péter. Az érettségiig kísérő osztályfőnökükhöz, Zsuppán Sándorhoz fordulva pedig így szólt:
- Végzősként szépen lassan mindenki nagykorúvá cseperedett Ön körül, és megtudtunk minden fontosat az életről, mint például, hogy az iskola az olyan, hogy előbb van a presszió, azután a depresszió... Köszönjük, hogy hatalmas tudásával okított bennünket és köszönjük, hogy az utolsó fejezetet Ön írja gimnazista éveink könyvébe.
"Minden volt és jelenlegi tanárunktól rengeteget tanultunk, mindenki hozzátett értelmünk fejlődéséhez" - hallhatták a meghívottak, de két pedagógust külön is kiemelt az osztály: Pete-Pikóné Horváth Gyöngyi tanárnőnek a tőle kapott, értékekkel tömött batyut köszönték, rengeteg fáradozását és plusz munkáját, amit az osztályért tett. Zistler tanár úr pedig az a pedagósus volt számukra, aki "bearanyozta az osztály mindennapjait". Mindig számíthattak rá, mindig azt érezték, mellettük áll - derült ki a beszédből. Ezek után Zsuppán Sándor osztályfőnökön volt a sor, hogy a 12.C-sekhez szóljon:
- A változás izgalmas: az ember gyermekét mindig új ingerek érik, új társakat ismer meg, vagy el kell búcsúzni azokól, akiket más felé sodor a sors. Most ez a változás az lesz, hogy egy értékes szalaggal bővül a ruhatár. Nem úgy értékes, mint egy Armani-öltöny, vagy egy táska, vagy egy értelmezhetetlen funkciójú sneaker-cipő, mert ezért a szalagért valóban megdolgoztál. Ez a szalag egy olyan státuszt jelöl, amiért küzdöttél, amit kiérdemeltél... Az, hogy itt állsz már nagyjából tizenkét évedbe került. Mit is kaptál érte? Megtudtad, hogy majdnem mindent már az ókori görögök is tudtak, hogy a Pitagorasz tétellel mindent is ki lehet számolni... Énekelhetted, hogy "nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel", de ki mondja meg manapság, hogy ki az ellenség és miért az? Még több alkalommal elmondtad, hogy "Mi Atyánk". Remélem komolyan is gondoltad, nehogy egyszer majd úgy kelljen mondani hogy MI az atyánk. Mert míg az egyik bölcs, szerető és megbocsátó, addig a másik nagy tudásúnak tűnő, rideg és irgalmatlan... Szerintem a legértékesebb, amit az elmúlt 12 év alatt összegyűjtött bölcsességek között találhatsz, úgy hangzik, hogy "szabad akaratot adok nektek". A többi csak arra való, hogy ezt a szabad akaratot jól tudd felhasználni, mert ahogy iskolánk névadójától is olvastad: Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat" - mondta többek között Zsuppán tanár úr.
Az értékes gondolatok után kerültek a szalagok a végzősök, osztályfőnökeik és igazgatójuk gallérjára. Tölli Balázs is adott útravalót: Közösségükben az együtt többre jutás tapasztalatát kapták és ezt érdemes magukkal vinniük. Ne hagyják, hogy mások mondják meg, kit kell szeretniük, pláne, hogy kit kell gyűlölniük. Az ajándékba kapott tehetségükből pedig adjanak másoknak is! - kívánta a Líceum igazgatója a 12. C tizenkilenc diákjának.
