Tanári csendesnap

Simon Attila, iskolánk lelkésze beszámolt a tanári csendes napról. Értékes hétvége után értékes olvasmány...

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér  célhoz.” (2Kor 12, 9) 

Az hogy a hit érték, a legnagyobb közhelyek egyike. Sokkal érdekesebb volna azt a kérdést feszegetni, hogy vajon mennyiben váltható „aprópénzre” életünkben ez az érték? Az első tanítási hét előtti hétvégén hirdettük meg a tanári csendesnapunkat Szombathelyen, ahol erre a kérdésre kerestük a választ.

A hétvége beszélgetésein kiderült, hogy a leginkább az a bizonytalanság nyomaszt, amely bár életünk állandó része, mégis a pandémia árnyékában soha nem látott erősséggel van jelen az életünk szinte minden területén. Milyen választ adhat erre egy keresztény ember? Milyen válaszokkal kínál meg bennünket a Szentírás? Milyen tartalékokat tudunk felmutatni? A kérdéseink mögött azért mindig burkoltan már ott voltak a válaszok: A biztonságot adó Krisztus kísér majd minket utainkon. De ez a biztonság csalóka lehet. Az emberek, akiket erről a biztonságról kérdeznek, valamiféle mozdulatlanságot képzelnek el, mint amikor egy nyári naplementében teljesen kifeszül a tó tükre, és sehol sem rezdül a víz. A mozdulatlanság azonban – a szó szoros értelmében is - csak felszínes. A víz oldalent akkor is áramlik, sőt, ha elemi szinten nézzük, meg nem áll, rezeg, billeg, vibrál. Az egész Univerzum jellegzetessége ez a lobbanékonyság ez az örökös vibrálás. Életünk is ennek van kiszolgáltatva, csak a 21. századra az ember megteremtette az új hitet: az abban való végső bizodalmat, hogy az életünk urai mi magunk vagyunk. És akkor egy elemi parány, és lerombolta ezt a hitet.

A keresztény hit nem a mozdulatlanság hite, hanem a bizalom hite. Nem annak a hamis hite, hogy az Istennel járó élet majd mozdulatlan lesz, hanem annak az elfogadása, hogy Isten személyes kapcsolaton keresztül velünk van ebben a törékeny világban, sőt, önmagát is ilyen törékennyé tette értünk Krisztusban. Ez az igazi tartalék, ez tudja a bizalomvesztést pótolni, ez az, amely értéket és tartást most rajtunk keresnek.

A csendesnapon ebben a témában - a bizalmatlanságból a bizalom felé – Pál római levelének  segítségével mélyedtünk el. Egy előadás után a csoportmunkában Zsóri-Ments Orsolya kőszegi iskolalelkész volt segítségünkre, majd az esti elcsendesedés és taizé-áhítat előtt Péter apostol passiójával és a hitből fakadó bizonyosság szombathelyi tanúságtevőivel ismerkedhettek meg a résztvevők egy túra keretében. Az alkalmat közös zsoltározással és istentisztelettel zártuk szombaton. 

Egyedül Istené a dicsőség, aki közöttünk járt, és fogta a kezünket, hogy együtt vallhassuk Pál  apostollal: 

„Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.” (1. Thessz 1, 5)