Több mint könyvbemutató - líceumi délután Rakovszky Zsuzsával
Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író, költő és több mint száz irodalombarát volt a Líceum vendége csütörtökön késő délután. A Vattacukor című kötet novelláinak összefüggéseiről és üzeneteiről Tölli Balázs igazgató faggatta a soproni szerzőt.
Hogy az irodalom ma is izgalmas, és kortól függetlenül van is rá érdeklődés, az csütörtökön délután bebizonyosodott a Líceum Dísztermében. Nem maradt üres szék, pedig száznál is többet készítettek be a rendezvény szervezői, a magyar fakultációra járó diákok. A sikerhez persze kellett Rakovszky Zsuzsa, legújabb könyve, a tavaly megjelent Vattacukor című novelláskötet, és az értő beszélgetőtárs. Tölli Balázs igazgató most magyartanári énjét helyezve előtérbe kérdezett és értelmezett. Aki még nem ismerte a Rakovszky könyvet, biztosan kedvet kapott hozzá - és a Cédrus Könyvkereskedés jóvoltából rögtön be is szerezhette -, de azok is új mélységeit fedezhették fel, akik már elolvasták.
Kiderült például mennyire autofikció a Vattacukor, azaz mennyi benne az írói fantázia és mennyi az önéletrajzi elem. Nem spoilerezünk, nem tesszük tönkre a történetek befogadásának élményét - ezt a bemutató közben is igyekeztek szem előtt tartani a beszélgetők -, de Rakovszky Zsuzsa megerősítette, Sopron ott van a könyv lapjain. Van, amikor nyilvánvaló módon, van, hogy kevésbé.
A könyv tizenegy novellát, illetve elbeszélést tartalmaz, felületes olvasónak mindegyik más. Más a kor, a szereplő, a történet, mégis van köztük kapocs és összefüggés. Szemléletek és választási helyzetek ütköznek, de mindegyik kapcsolati problémákkal foglalkozik. Rakovszky Zsuzsa a történeteivel és a szereplőivel mutatja meg a hibáinkat, a kicsinyességünket, a magunkba zárt sértettségeinket, a félreértéseinket. Élesen és pontosan írja le az emberi kapcsolatok mélységeit, de nem foglal állást. Nem mond ítéletet, legfeljebb sejteti, kinek van igaza, vagy kinek a pártján áll. Az olvasó szabad marad.
A könyvbemutató élményét emelték a Líceum zenészei is. Taschner Emma, Cser Barna és Haris Lőrinc a felolvasások alatt úgy improvizáltak, hogy a hangok adtak mélységet a szavaknak. Kedves színfoltja volt a délutánnak, amikor a végzős, és rendkívül tehetséges licista, Kalmár István átadta az írónőről rajzolt portréját.
Rakovszky Zsuzsa decemberben vehette át a Bertók Lászlóról elnevezett költészeti díjat, a könyvbemutató közönsége beszélgetés végén nagy tapssal gratulált az elismeréshez. De csak a pódiumon volt vége a diskurzusnak, a teremben nem: bőven volt még miről beszélgetni a Rakovszky-könyvek fölött.
