Van, ami örökké tart: a líceumi kötelék
Az 1961-ben a Berzsenyi-gimnáziumban érettségizettek tartottak találkozót, s járták be örömmel újra iskolájuk folyosóit. Kedves emlékek bukkantak fel az évtizedek távlatából.
Nyolcvanegy-nyolcvankét évesek, de ha a gimnáziumi éveikről mesélnek, a szemük csillogóbb, beszédük gyorsabb, nevetésük pedig megfiatalítja arcukat. Az 1961-ben a Berzsenyiben érettségizett A és B osztály tartotta találkozóját, s bár évről évre kevesebben tudnak összejönni, a "kemény mag" végigjárta egykori iskolájuk folyosóit és kíváncsian hallgatták Tölli Balázs beszámolóját is.
- Mi voltunk az első évfolyam, amikor már lányok is járhattak velünk egy osztályba. Nagyon szigorú iskola volt ez, kiváló tanárokkal. Az A osztályt például 46-an kezdtük, de 31-en érettségiztek le, a B-be 47-en jártak elsőbe, de csak tizennégyen fejeztük be a gimnáziumot. Ők viszont egytől egyik diplomások - sorolta fejből az adatokat Király János, a találkozó főszervezője. Mindenre ügyelt: az iskolalátogatást követő ebéden operarészlet és vers is elhangzott, az asztalnál nem maradhatott el az áldás és természetesen fotók is készültek.
A beszélgetésekből nyilvánvalóvá vált, nagyon szerettek ide járni. Nem csak azért, mert akkor fiatalok voltak és szaladni tudtak... Még a nehéz időkben is emberséges, nagy tudású tanárok oktatták és nevelték őket, akiknek sokat köszönhetnek. Szeretettel emlegették például Prőhle Jenőt és Peéry Rezsőt.
- Az udvar és a tornaterem nem változott, a lépcső is a régi - állapította meg Orbay László tanszékvezető egyetemi docens, volt válogatott kosárlabdázó, líceumi öregdiák. Társaival együtt érdeklődve hallgatták Tölli Balázs igazgató tájékoztatását és ki sem fogytak a kérdésekből.
Központi téma volt az iskola szabad, demokratikus, el- és befogadó légköre, a nevelő munka, az állandó fejlődés és megújulás. Tölli Balázs beszámolt a műemléki öregkönyvtár költözéséről, a Templom utcai ingatlan teljes körű felújításáról. Az iskolaépület fejlődési szakaszainak bemutatása közben a találkozó résztvevői megtudhatták, az épp a végéhez érő homlokzatfelújítás a 130 évvel ezelőtti színt hozta vissza. 1894-ben épült a tornaterem is, ami ma már az ország legöregebb iskolai tornacsarnoka.
"De az iskola sohasem a falai miatt válik fontos hellyé, hanem azoktól az emberektől, akik itt tanultak, és ide visszatérnek" - hangsúlyozta az igazgató, s ezzel az öregdiákok mélyen egyetértettek. A líceumi kötelék örök, szabad és szeretetteljes - állapították meg, miközben megkeresték önmagukat és egymást régi tablójukon. Van, ami megváltozott, de sok minden nem - szűrték le mosolyogva a tapasztalatot.
