Világkupán is első tudott lenni a fegyelmezett licista
Tíz éve karatézik már a licista Horváth Levente, aki a nemzetközi mezőnyben is győzni tudott a világkupa-versenyeken. A tizedikes gimnazista vallja, a sport önismeretre és önkontrollra is megtanította.
"Könnyű annak a sportolónak, akinek az édesapja az edzője". Ilyent valószínűleg csak az gondol, aki nem próbálta és nincs elég ismerete. Horváth Levente (10.D) ugyanis tapasztalatból tudja, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: a fiú az apának bizonyítani akar, az apa a fiútól a maxiumot várja el...
- Engem is mindig kijavított az apukám az edzéseken és velem volt mindig a legszigorúbb, de most már tudom, hogy azért, mert a legjobbat akarja nekem. És tényleg így fejlődtem a legjobban - mondja mosolyogva Horváth Levente, a Győri Dózsa Sportegyesület karatésa. A megyeszékhely gimnáziumai helyett a Líceumot választotta középiskolai tanulmányaihoz, aminek az evangélikussága volt a legfőbb oka. "Jó döntés volt, szeretek a Líceumban és a kollégiumban is, sokat tanultam önmagamról is azáltal, hogy nekem kell beosztanom az időmet. Az a típus vagyok, aki a szabályokat szívesebben tartja be, ha azokat nem rámerőltetik, hanem hagyják, hogy megértsem: értem is vannak, nekem is szolgálnak. A Líceum és a kollégium olyan közeg, ahol ezt felismertem és ahol jól is érzem magam" - enged bepillantást fegyelmezett életébe a kyokushin 3 kyu-s, zöldöves karatékája.
Levente éveken át tornázott is, úszott is, de most már a tanulásra és a karatéra koncentrál. Főleg az utóbbira, de nagyon. Hétvégén édesapja, a 4 danos Horváth Gyula irányításával edz Győrben, hétköznapokon pedig a SMAFC karatésaival, Demeter Zsolt segítségével, Sopronban készül. Az Országos Bajnokság márciusban lesz, úgyhogy most nagyon formában kell lennie; hetente tíz edzése is van.
Ennyi munka persze hozta az eredményeket is: Levente a novemberi győri világkupán korosztálya legjobbja volt, decemberben pedig második lett a prágai nemzetközi versenyen.
- Eleinte apának akartam bizonyítani a tatamin is, de most már magamnak szeretnék. Erre az évre is kitűztem magam elé célokat, amikért érdemes dolgozni: a májusi Európa Bajnokságot szeretném megnyerni, tavaly második voltam, és barna övre is le akarom tenni a vizsgát. Hogy mi a távlati cél? A karate nagyon sokat ad nekem, biztosan végig fogja kísérni az életem. Szeretnék egyszer 5 danos mesterré válni, hogy még apukámnál is jobb legyek - mondja nevetve Horváth Levente.
A fegyelmezett sportolónak most már nemcsak Győrben vannak szurkolói, drukkol neki a Líceum és a soproni sportközösség is!