Döbrentei Gábor

Döbrentei Gábor (Nagyszőllős, 1785. dec.1. – Buda, 1851. márc. 28.)

          
Diák: 1801-1805
 
Költő, szerkesztő, az MTA első titkára. Dunántúli protestáns lelkészi családból származott. Apja Döbrentei Lajos evangélikus lelkész, anyja Erhardt Susanna. Tanulmányait Pápán és Sopronban végezte. A soproni Líceumban a Magyar Társaság lelkes tagja, könyvtárosa és titkára lesz. 1804-ben levélben keresi fel Kazinczy Ferencet, és elküldi neki a társaság nyomtatásban megjelent gyűjteményét, a”Sopronyi Magyar Társaság Próba Munkáinak sengéjé”-, amelyben az ő munkája is szerepel. Külföldi egyetemeket látogatott (Wittenberg, Lipcse), majd Kazinczy ajánlatára Erdélyben főúri nevelő lett, közben jogi végzettséget is szerzett. 1814-ben megalapította az Erdélyi Múzeum c. szépirodalmi, kritikai és tudományos folyóiratot, amelynek 1818-ig a szerkesztője. 1820-ban Pestre költözött, 1823-24-ben Bécsben élt.  1831-ben a megalakult Akadémia első titkára lett. 1833-ban és 1835-ben ő állította össze az Akadémia évkönyveit. Nagy érdeme a Régi Magyar Nyelvemlékek három teljes és egy csonka kötetének kiadása. Többször találkozott Berzsenyivel, kétszer Niklán látogatta meg a költőt. Sűrűn váltottak levelet egymással, 1812 és 1835 között 36 levélváltás történt köztük. Berzsenyi már 1815-ben verset is írt Döbrenteihez. 1842-ben sajtó alá rendezte Berzsenyi Dániel összes műveit. Sokoldalúságát jelzi, hogy ifjúsági könyveket írt, klasszikusokat fordított, gyűjtötte nyelvemlékeinket.

A soproni líceumnak tett alapítványából 1-1 arannyal jutalmazták a legjobb irodalmi munkásságot kifejtő diákot, illetve a tanárát.