Forradalom, háborúk, gyarapodás

Az 1848-as forradalom talán legradikálisabb diákmegmozdulása éppen a soproni iskola falai között zajlott le. A diákok egyszerűen elfoglalták az iskolaépületet, s keményen felléptek az addigra megcsontosodott oktatási rendszer ellen. Sajnos érdemi változásokat nem tudtak elérni. Az 1849-es Entwurf értelmében elvették az iskola nyilvánossági jogát, ami többek közt azt jelentette, hogy a Líceum nem állíthatott ki államilag érvényes bizonyítványokat. 1853-ban a helyzetet úgy oldották meg, hogy a Líceumot a Dunántúli Egyházkerület fennhatósága alá rendelték.
Ez így maradt egészen az államosításig, 1948-ig. A nyilvánossági jogot azonban így is csak 1855-ben kapta vissza az iskola. A németesítő törekvések ellenében 1860-ban sikerült elérni, hogy az intézetben a tanítási nyelv a magyar legyen.

Jelentős változás történt 1892-ben az iskola szervezetében. A 8 osztályos főgimnázium és a 3 osztályos Theológiai Intézet, amely eddig közös igazgatás alatt állott, most különvált egymástól. A jelenleg Budapesten működő Evangélikus Teológiai Akadémia azonban továbbra is a soproni Líceumot tekinti elődjének, amit abban is kifejezésre juttat, hogy címere és az alapítási évszám a Líceuméval megegyező.

Az I. világháború éveiben sokat szenvedett az iskola: az épület tantermeit, később folyosóit is szükségkórháznak rendezte be a hatóság, s a tanárok és diákok közül is többeket besoroztak. Még a háború idején, 1918-ban alakult meg a Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetség, amelynek fő célkitűzései között szerepelt az alma mater iránti ragaszkodás ápolása és a Líceumi Diákotthon létrehozása. Ez az elképzelés 1934-ben vált valóra. A diákotthon épülete jelenleg a soproni evangélikus gyülekezet tulajdona, evangélikus általános iskola működik falai között, a  Líceum új diákotthonát pedig 1993. december 2-án Szebik Imre püspök szentelte fel. A Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthon a Mátyás király utcában az egykori vallástanár nevét viseli, aki sokat tett a Diákszövetség és az első diákotthon létrehozásáért.

A diákok részt vettek 1920-ban a város és környékének Ausztriához csatolása elleni küzdelemben, majd az 1921. évi népszavazás előkészítésében, melynek végeredményeként Sopron városa véglegesen Magyarország területén maradt.

A 30-as évektől kezdve a Líceum tanári kara és diáksága sikeresen vette fel a küzdelmet az egyre jobban tért hódító nemzeti szocialista ideológiával szemben. Ennek a harcnak egyik legfontosabb fegyvere a Csaba József tanár által irányított Nyugati Őrszem volt, amely 1938-ban indult, és hamarosan a Líceum, a Tanítóképző és a Theológia közös ifjúsági lapja lett. Hangvétele a Márciusi Front, és a nép írók, mindenekelőtt Németh László programja mellett szólt. 1993 januárjában jelent meg az Új Nyugati Őrszem első száma.

1944-ben először német, majd a város elfoglalása után orosz hadikórházat rendeztek be az iskolában, ahová csak 1946-ban térhettek vissza a diákok.