Gombocz Endre

Gombocz Endre (Sopron, 1882 – Budapest, 1945)

Sopronban született 1882. június 9-én. Édesapja a Líceum igazgatója, Gombocz Miklós, testvére a későbbi nyelvész Gombocz Zoltán. Tanulmányait a soproni Líceumban végezte, kitűnő eredménnyel. Tehetsége, szorgalma és sokoldalú érdeklődése már ekkor az átlag fölé emelte. Aktív tagja a Magyar Társaságnak; szaval, bírál, felolvas, irányít. Rendszeresen részt vesz a társaság pályázatain, több pályadíjat nyert dolgozataival. Első dolgozatát A rovarevő növényekről címmel a társaság ülésén olvasta fel 1898-ban. 1900-ban nyújtotta be Sopron környékének edényes flórája, a flóraterület növénygeográfiai jellemzése című pályamunkáját, amely későbbi tudományos munkássága megalapozásának is tekinthető.

1900-ban iratkozott be a budapesti tudományegyetemre, és 1905-ben szerzett természetrajz-vegytan szakos tanári oklevelet. Tanári pályáját a budapesti Veres Pálné Gimnáziumban kezdte el 1906-ban. Harctéri szolgálata után 1918-ban magántanári képesítést szerez tudománytörténet szakon. 1922-ben az Erzsébet nőiskola polgáriskolai tanárképző főiskoláján tanár. Az intézet botanikai tanszékét vezeti 1929-ig, s ez időben írja Rendszeres növénytanának két kötetét. 1929-ben a Nemzeti Múzeum Növénytárához nyer beosztást, előbb igazgatóőri, 1936-tól c. igazgatói, 1941-től vezető igazgatói minőségben. 1942-ben vonul nyugalomba. A Természettudományi Társulatnak évtizedekig titkára, szerkesztője a Természettudományi Közlönynek. 1939-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Tudományos munkásságának szívéhez legközelebb álló témaköre a hazai botanikai tudomány története volt. Ebből a tárgykörből szerez magántanári képesítést, és számtalan tanulmány után 1936-ban megjelenteti összefoglaló művét, A magyar botanika története címűt.

34 éves korában nősült, felesége Traeger Olga. Kiegyensúlyozott, boldog házasságukban három gyermeket neveltek fel szeretetben.

Gombocz Endre és felesége 1945. január 16-án, a pesti oldal elfoglalásának utolsó napján bombatámadás áldozata lett.
 
Soproni gyökereit, diákkori ismereteit, összegyűjtött adatait későbbi munkáiban kamatoztatta. 1902-ben, még egyetemistaként jelent meg nyomtatásban Sopron környékének edényes flórája című dolgozata. 1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenik Sopron vármegye növényföldrajza és flórája című tanulmánya, amelynek az említett diákkori pályamunka jelenthette az alapját. A soproni tudósról, Deccard Jánosról írt tanulmánya ugyanúgy botanikatörténeti jelentőségű, mint Kitaibel Pál jórészt feltáratlan munkásságának bemutatása. A Soproni Szemle 1937. évi számában jelent meg írása Kitaibel Pál sopronmegyei útja címmel. Gombocz Endre ekkor tagja volt a soproni helytörténeti folyóirat első szerkesztőbizottságának, részt vett a szerkesztői üléseken. A Kitaibel Pál életművéből kiemelkedő jelentőségű útinaplókat és a hozzá írt jegyzeteket tartalmazó kétkötetes munka csak halála után jelent meg nyomtatásban.
 
Szülővárosa és a hazai botanika képviselői nem felejtették el Gombocz Endrét. Bár nem őrzi szobor, intézmény az emlékét, az elmúlt években Sopron törlesztett az adósságból, hála Andrássy Péter tanár úr fáradhatatlan szervezőmunkájának. 1999. június 20-án ünnepélyesen felavatták a Károly-magaslati kilátó első emeleti állandó kiállítását, amely Kitaibel Pál, Gombocz Endre és Kárpáti Zoltán munkásságát mutatja be. A Gombocz Endre életét és munkásságát bemutató tárlókban található egy iskolai anyakönyv, amely az 1892/93. tanévi gimnáziumi beiratkozását rögzítette. Itt helyezték el egyik diákkori pályamunkáját, illetve egy iskolai értesítő róla szóló oldalát. Kéziratai, folyóirati cikkei, könyvei, levélgyűjteménye és szövettani metszetek találhatók még az első tárlóban. A második tárló anyagának nagy része Kitaibel Pálhoz kötődik, a kitaibeli örökség feltárásának dokumentumait mutatja be. A kilátó közvetlen közelében található az az épület, amely korábban turistaházként szolgált, s amelyet sikerült közösségi háznak átalakítani. A Gombocz Endre nevét viselő Természetismereti Ház avatására 2001. április 21-én került sor. Ennek a háznak egyik termében a tudós botanikus életművének gazdag dokumentumait ismerhetik meg a látogatók. 2007-ben, a soproni líceum fennállásának 450. évfordulóján - több mint hét évtized után - megjelent Gombocz Endre tudománytörténeti munkájának reprint kiadása, A magyar botanika története. A magyar flóra kutatói című kötet, benne Andrássy Péter tanulmánya: Emlékezés Gombocz Endrére. A tanulmány eredeti kiadása a Kitaibela c. folyóirat Gombocz-emlékszámában jelent meg 2001-ben.

2009-ben két ünnepélyes alkalommal is megemlékezett Sopron Gombocz Endréről. 2009. június 6-án került sor a Gombocz-emléktábla avatására a Károly-magaslati kilátónál. A márványtábla emléket állít a család három kiválóságának: Gombocz Miklósnak, az édesapának, aki az Evangélikus Líceum tanára és igazgatója volt; és két akadémikus fiának: a botanikus Gombocz Endrének és a nyelvész Gombocz Zoltánnak. 2009 októberében pedig civil szervezetek és intézmények – köztük a140 éve alapított Soproni Városszépítő Egyesület – javaslata alapján állított a város emléket a botanikusnak azzal, hogy utcát neveztek el róla szülővárosában.