Gombocz Zoltán

Gombocz Zoltán (Sopron, 1877 – Budapest,1935)

            
Sopronban született 1877. június 17-én. Édesapja a Líceum igazgatója, Gombocz  Miklós, testvére Gombocz Endre botanikus. 1887–1895 között végezte tanulmányait a líceumban, végig a legkiválóbb növendékek közé tartozott. Sokoldalú tehetség, VI. osztályos korában már a Zenetársaság könyvtárosa, VII-VIII. o.-ban a Magyar Társaság főjegyzője. A Magyar Társaság pályázatain rendszeresen szerepel, VII. osztályos korában eredeti forrástanulmányok felhasználásával ír dolgozatot a francia realista regényirodalomról. Műfordításaival pályadíjat, dicséretet nyert. A gimnázium felső osztályaiban még a jogi pályára készült, de az érettségi után magyar – francia szakra jelentkezett. 1895-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, az Eötvös Kollégium hallgatója. 1899-ben magyar-francia szakos diplomát szerzett, 1900-ban avatták bölcsészdoktorrá. Érdeklődése egyre inkább a nyelvészet, a nyelvtudomány felé fordult; 1914-től a kolozsvári egyetemen az ural-altáji összehasonlító nyelvészet, 1921-től a budapesti egyetemen a magyar nyelvtudomány professzora. A nyelvtudomány szinte minden területén kiemelkedőt alkotott. 1927-től az Eötvös Kollégium igazgatója. 1905-ben az MTA levelező, 1922-ben rendes tagjává választották. Főszerkesztője volt a Nyelvtudományi Közleményeknek és a Magyar Nyelv c. lapoknak.
1935. május 1-jén hunyt el Budapesten.
 
Emléktábláját a soproni Líceum falán a 425. évfordulón avatták, az emléktábla Kutas László öregdiák alkotása. Az avatóbeszédet a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, Szentágothai János professzornak a jelenlétében Lőrincze Lajos nyelvész tartotta. Rövid részlet a beszédből:

„Gombocz Zoltán ércből öntött képmása méltán kapott helyet Sopronban, méltán díszíti – jeles elődök mellett – ennek az iskolának falát. Itt született, ebben a városban, innen indult el – „az Értől az Óceánig”. Ez az iskola nevelte, ebben kapta az első ösztönzéseket, itt élte át az alkotás örömeit első, de már sokat ígérő szárnypróbálgatásaival. Tevékeny tagja volt az országos hírű diákönképzőkörnek, a Kis János alapította soproni Magyar Társaságnak – mint tudjuk -, főjegyzője; tehát a tanárelnök után első diák tisztviselője is volt ennek az egyesületnek. A jegyzőkönyvek, évkönyvek sikeres munkálkodásának egész sorát örökítik meg. „