Líceumi Diákszövetség

1917-ben a Sopronban ülésező egyházkerületi közgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy a létesítendő diákotthon ügyének előmozdítása érdekében a Líceum volt tanítványai diákszövetséget hozzanak létre. 1918. június 5-én alakult meg 43 fővel a Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetség, az országban a legelső öregdiákokat összefogó szövetség. A résztvevők elfogadták azt a „Felhívás”-t, amelyben az egyesület megalakításának a tényét, működésének céljait ismertették. Egyúttal kérték a volt növendékeket és jóakaró barátokat, jelentkezzenek tagnak minél többen, fizessenek tagdíjat, anyagilag is támogassák a célok elérését. Az elfogadott alapszabály szerint a szövetség öt alapfeladat érdekében kívánt tevékenykedni. Ezek:

  • A tervezett diákotthon létesítésének elősegítése,
  • a Líceum tanulóinak erkölcsi és anyagi támogatása,
  • a Líceumból az egyetemekre került hallgatók, különösen a szegény sorsúak segítése,
  • a Líceum fejlesztésének a támogatása,
  • a volt diákoknak a Líceumhoz és az egymáshoz kötődésének az erősítése.


A tényleges fontossági sorrendet az élet követelményei szabták meg. Kezdetben a Diákotthon javára végzett gyűjtések, adományozások álltak a középpontban. Miután a diákotthon megépítésének ügye átkerült az egyházkerülethez, egyre inkább a második feladat került előtérbe: a diákok, főleg a rászorulók pénzbeli támogatása segélyek, ösztöndíjak formájában. A Diákszövetség aktív működésének minden szakaszában törekedett a líceum legrászorultabb diákjainak anyagi támogatására. Az első ilyen támogatásra már 1919 elején sor került. Az 1920-as években a diákotthon létrehozására folyt gyűjtés, majd 1929-től ismét a diákok segélyezése került a középpontba. 1932 és 1943 között 158 tanulót részesítettek tandíjsegélyben. 1948-1950 között ösztöndíj, tanulmányi segély címén kaptak a rászorulók anyagi segítséget.

A segélyezés mellett alapítványok létrehozásával jutalmazták a legjobbakat. 1933. február 25-én készült el a Hollós János Emlékalapítvány Alapítólevele. Eszerint a líceum tanári karának döntése alapján évente egy vagy több tanuló részesülhetett ösztöndíjban. A díjazott/ak nevét a Diákszövetség közgyűlésén jelentették be, a díjat az iskolai évzáró ünnepélyen adták át 1931 és 1944 között.

1937. február 27-én írták alá a Berzsenyi Dániel Alapítvány Alapítólevelét. A Berzsenyi-ösztöndíjat nyolc alkalommal ítélték oda, évente egy tanuló kapta jó tanulmányi eredménye és példás magatartása alapján.

A szövetség szervezeti életében a legfontosabb esemény az éves közgyűlések sora volt. 1934-ben határoztak arról, hogy ezentúl június első vasárnapján tartják éves közgyűlésüket, egybekötve az érettségi találkozókkal, hogy a tanulóifjúság is részt vehessen az ünnepi találkozókon. A közgyűlések sorából kiemelkedik az 1922. és az 1932. évi, ekkor ún. egyetemes találkozót tartottak. Ekkor nemcsak a szövetség tagjait, hanem a „líceum volt tanítványait és jóakaró barátait” is meghívták.

A második világháború utáni nehézségek ellenére 1947-re a Diákszövetség újra megszervezte erőit, összegyűjtötte tagjait. Az éves közgyűlésen újjáválasztották az elnökséget és a választmány tagjait. A bizakodás légköre, az áldozatvállalás akarata volt ekkor is a meghatározó. Az elnöki megnyitó néhány mondata rávilágít elkötelezettségükre: „…Diákszövetségünk erkölcsi alapjait maradéktalanul megőriztük és ezen szilárd erkölcsi fundamentumon kell másodszor is felépítenünk azt, amit a háború csapásai folytán elveszítettünk… …megfogyva bár, de törve nem, kell, hogy teljesítsük kötelességünket ősi Alma Materünk és Diákszövetségünk iránt.”

Az országban zajló változások nem kímélték a Diákszövetséget sem. Először adminisztratív intézkedésekkel léptek fel ellenük, amivel a szervezeti életet lehetetlenítették el. A bizalmatlan, ellenséges hangulat közepette 1949-ben sem a választmányt, sem a közgyűlést nem tudták összehívni. Az 1950. március 21-én tartott, utolsó ellenőrzés a szövetség feloszlatását javasolta, aminek végrehajtására május 12-én került sor. Ezzel a Diákszövetség tevékenysége hosszú időre megszakadt.

A szervezeti forma megszűnt ugyan, de az érzelmi kötődés, az iskola iránti elkötelezettség a későbbi években sem. Különféle rendezvények, találkozások őrizték a múltat, a hagyományokat, s az évek haladtával keresték a lehetőséget az újjáalakulásra.

Az iskola fennállásának 425. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek keretében hozták létre az Öreg Diákok Baráti Köre Alapítványt 1982-ben.  Ebből jött létre a Berzsenyi-díj, a diákok legmagasabb szintű iskolai elismerése, amelyet először 1983. június 6-án ítéltek meg a legjobbaknak. 1983-ban Berzsenyi Baráti Kör néven a volt diákok egyesületet hoztak létre, amely azonban még laza keretek között működhetett, de már jelezte a változás irányát.

1991. július 1-jétől ismét egyházi gimnáziumként működhetett az iskola, s már szeptember 1-jén 53 volt licista és berzsenyista öregdiák aláírásával újjáalakult a Soproni Líceumi Diákszövetség. A Diákszövetség hivatalos cégbejegyzése a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság végzése alapján 1991. október 14-én megtörtént.

A megalakulás napján elfogadták az alapszabályt és megválasztották az elnökség és a választmány tagjait. Az alapszabály hangsúlyosan fogalmazta meg azt a törekvést, hogy a Diákszövetség nemcsak a líceumi régmúlthoz, hanem a közelmúlthoz, tehát az állami Berzsenyi Dániel Gimnázium korához is kötődni akar, fő célja ezen intézmények „nemes hagyományainak ápolása”.

Az egyesület szervezeti életében továbbra is a közgyűlés a legmeghatározóbb.

Az újjáalakulás napján került sor a II. világháború licista áldozatai emléktáblájának ünnepélyes felavatására. Az iskola vezetése 1992-ben a Diákszövetséghez fordult a kéréssel: adományozzon új zászlót az iskolának. A márciusban megtartott választmányi ülés elfogadta a kérést, s megterveztették a zászlót. A szövetség tagjai külön is adakoztak, pénzadományt 57-en juttattak el. Nevükkel zászlószegeket készíttettek, azokat a rúdra szegezték, hogy tettüket „az utókor számára is maradandóvá” tegyék. A zászlóavatásra és ünnepélyes átadásra az 1992. június 7-i istentiszteleten került sor.

1993-ban ünnepelték a Diákszövetség megalakulásának 75. évfordulóját. A jubileumi közgyűlésen a háromnegyed évszázad történetéről a szövetség elnöke, Görög Tibor emlékezett meg ünnepi beszédében. A jubileum tiszteletére jelent meg Kocsis István tanár könyve, Kötődés az Alma Materhez címmel.

1994. június 5-én avatták fel a két hősi emléktábla között elhelyezett TANÁRAINK EMLÉKÉRE márványtáblát.

A Líceumi Diákszövetség végzi munkáját, s minden tavasszal megtartja éves közgyűlését és a licista istentiszteleten együtt ünnepel a mostani diákokkal.