Mikola Sándor

Mikola Sándor (Péterhegy, 1871– Nagykanizsa, 1945)

          
1871. április 16-án született az akkor Vas megyéhez tartozó Péterhegyen, a mai Szlovénia területén. Szülei: Mikola András és Szmodis Anna. Elemi iskoláit Körtvélyesen végezte. 1883-tól 1891-ig tanult a soproni Líceumban. A latin és görög nyelv mellett angolul és franciául is tanult, és kiválóan elsajátította a német nyelvet is. Természettan-mennyiségtan tanára Renner János volt. A Magyar Társaság tagja volt, természettudományos pályamunkákkal szerepelt. Elnöke volt a gimnázium gyorsírókörének, és 1888-tól 1891-ig szerkesztette a kör folyóiratát. Jeles érettségije után 1891-től 1895-ig a Budapesti Tudományegyetem mennyiségtan-természettan szakos hallgatója, Eötvös Loránd tanítványa. Az 1895/96-os tanévben az elméleti fizikai tanszék gyakornoka. 1896/97-ben a Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziumában tanárjelölt. 1897/98-ban helyettes tanár, majd 1898/99-től kinevezett rendes tanár lett a budapesti Fasori Evangélikus Főgimnáziumban. 1928-tól 1935-ig, nyugdíjba vonulásáig a gimnázium igazgatója. 1941-ben visszatért szülőföldjére. 1945-ben politikai tevékenysége miatt táborba hurcolták. Röviddel szabadulása után, 1945. október 1-jén halt meg Nagykanizsán.

Emlékét egykori középiskolájában domborműves márványtábla és a róla elnevezett országos középiskolai fizikaverseny őrzi.