De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Zsolt 49,16)
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (1Thessz 4,14)




Líceumi Diákszövetség


Líceumi Diákszövetség
 

1917-ben a Sopronban ülésező egyházkerületi közgyűlés határozatot fogadott el arról, hogy a létesítendő diákotthon ügyének előmozdítása érdekében a Líceum volt tanítványai diákszövetséget hozzanak létre. 1918. június 5-én alakult meg 43 fővel a Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetség, az országban a legelső öregdiákokat összefogó szövetség. A résztvevők elfogadták azt a „Felhívás”-t, amelyben az egyesület megalakításának a tényét, működésének céljait ismertették. Egyúttal kérték a volt növendékeket és jóakaró barátokat, jelentkezzenek tagnak minél többen, fizessenek tagdíjat, anyagilag is támogassák a célok elérését. Az elfogadott alapszabály szerint a szövetség öt alapfeladat érdekében kívánt tevékenykedni. Ezek:

- a tervezett diákotthon létesítésének elősegítése

- a líceum tanulóinak erkölcsi és anyagi támogatása

- a líceumból az egyetemekre került hallgatók, különösen a szegény sorsúak segítése

- a líceum fejlesztésének a támogatása

- a volt diákoknak a líceumhoz és az egymáshoz kötődésének az erősítése.

   A tényleges fontossági sorrendet az élet követelményei szabták meg. Kezdetben a Diákotthon javára végzett gyűjtések, adományozások álltak a középpontban. Miután a Diákotthon megépítésének ügye átkerült az egyházkerülethez, egyre inkább a második feladat került előtérbe: a diákok, főleg a rászorulók pénzbeli támogatása segélyek, ösztöndíjak formájában. A Diákszövetség aktív működésének minden szakaszában törekedett a líceum legrászorultabb diákjainak anyagi támogatására. Az első ilyen támogatásra már 1919 elején sor került. Az 1920-as években a Diákotthon létrehozására folyt gyűjtés, majd 1929-től ismét a diákok segélyezése került a középpontba. 1932 és 1943 között 158 tanulót részesítettek tandíjsegélyben. 1948-1950 között ösztöndíj, tanulmányi segély címén kaptak a rászorulók anyagi segítséget.

   A segélyezés mellett alapítványok létrehozásával jutalmazták a legjobbakat. 1933. február 25-én készült el a Hollós János Emlékalapítvány Alapítólevele. Eszerint a líceum tanári karának döntése alapján évente egy vagy több tanuló részesülhetett ösztöndíjban. A díjazott/ak nevét a Diákszövetség közgyűlésén jelentették be, a díjat az iskolai évzáró ünnepélyen adták át 1931 és 1944 között.

   1937. február 27-én írták alá a Berzsenyi Dániel Alapítvány Alapítólevelét. A Berzsenyi-ösztöndíjat nyolc alkalommal ítélték oda, évente egy tanuló kapta jó tanulmányi eredménye és példás magatartása alapján.

   A szövetség szervezeti életében a legfontosabb esemény az éves közgyűlések sora volt. 1934-ben határoztak arról, hogy ezentúl június első vasárnapján tartják éves közgyűlésüket, egybekötve az érettségi találkozókkal, hogy a tanulóifjúság is részt vehessen az ünnepi találkozókon. A közgyűlések sorából kiemelkedik az 1922. és az 1932. évi, ekkor ún. egyetemes találkozót tartottak. Ekkor nemcsak a szövetség tagjait, hanem a „líceum volt tanítványait és jóakaró barátait” is meghívták.

   A második világháború utáni nehézségek ellenére 1947-re a Diákszövetség újra megszervezte erőit, összegyűjtötte tagjait. Az éves közgyűlésen újjáválasztották az elnökséget és a választmány tagjait. A bizakodás légköre, az áldozatvállalás akarata volt ekkor is a meghatározó. Az elnöki megnyitó néhány mondata rávilágít elkötelezettségükre: „…Diákszövetségünk erkölcsi alapjait maradéktalanul megőriztük és ezen szilárd erkölcsi fundamentumon kell másodszor is felépítenünk azt, amit a háború csapásai folytán elveszítettünk… …megfogyva bár, de törve nem, kell, hogy teljesítsük kötelességünket ősi Alma Materünk és Diákszövetségünk iránt.”

   Az országban zajló változások nem kímélték a Diákszövetséget sem. Először adminisztratív intézkedésekkel léptek fel ellenük, amivel a szervezeti életet lehetetlenítették el. A bizalmatlan, ellenséges hangulat közepette 1949-ben sem a választmányt, sem a közgyűlést nem tudták összehívni. Az 1950. március 21-én tartott, utolsó ellenőrzés a szövetség feloszlatását javasolta, aminek végrehajtására május 12-én került sor. Ezzel a Diákszövetség tevékenysége hosszú időre megszakadt.

   A szervezeti forma megszűnt ugyan, de az érzelmi kötődés, az iskola iránti elkötelezettség a későbbi években sem. Különféle rendezvények, találkozások őrizték a múltat, a hagyományokat, s az évek haladtával keresték a lehetőséget az újjáalakulásra.

   Az iskola fennállásának 425. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek keretében hozták létre az Öreg Diákok Baráti Köre Alapítványt 1982-ben.  Ebből jött létre a Berzsenyi-díj, a diákok legmagasabb szintű iskolai elismerése, amelyet először 1983. június 6-án ítéltek meg a legjobbaknak. 1983-ban Berzsenyi Baráti Kör néven a volt diákok egyesületet hoztak létre, amely azonban még laza keretek között működhetett, de már jelezte a változás irányát.

   1991. július 1-jétől ismét egyházi gimnáziumként működhetett az iskola, s már szeptember 1-jén 53 volt licista és berzsenyista öregdiák aláírásával újjáalakult a Soproni Líceumi Diákszövetség. A Diákszövetség hivatalos cégbejegyzése a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság végzése alapján 1991. október 14-én megtörtént.

   A megalakulás napján elfogadták az alapszabályt és megválasztották az elnökség és a választmány tagjait. Az alapszabály hangsúlyosan fogalmazta meg azt a törekvést, hogy a Diákszövetség nemcsak a líceumi régmúlthoz, hanem a közelmúlthoz, tehát az állami Berzsenyi Dániel Gimnázium korához is kötődni akar, fő célja ezen intézmények „nemes hagyományainak ápolása”.

   Az egyesület szervezeti életében továbbra is a közgyűlés a legmeghatározóbb. 
   Az újjáalakulás napján került sor a II. világháború licista áldozatai emléktáblájának ünnepélyes felavatására. Az iskola vezetése 1992-ben a Diákszövetséghez fordult a kéréssel: adományozzon új zászlót az iskolának. A márciusban megtartott választmányi ülés elfogadta a kérést, s megterveztették a zászlót. A szövetség tagjai külön is adakoztak, pénzadományt 57-en juttattak el. Nevükkel zászlószegeket készíttettek, azokat a rúdra szegezték, hogy tettüket „az utókor számára is maradandóvá” tegyék. A zászlóavatásra és ünnepélyes átadásra az 1992. június 7-i istentiszteleten került sor.

   1993-ban ünnepelték a Diákszövetség megalakulásának 75. évfordulóját. A jubileumi közgyűlésen a háromnegyed évszázad történetéről a szövetség elnöke, Görög Tibor emlékezett meg ünnepi beszédében. A jubileum tiszteletére jelent meg Kocsis István tanár könyve, Kötődés az Alma Materhez címmel.

  1994. június 5-én avatták fel a két hősi emléktábla között elhelyezett TANÁRAINK EMLÉKÉRE márványtáblát.

   A Líceumi Diákszövetség végzi munkáját, s minden év júniusának első hétvégéjén megtartja közgyűlését és az ünnepi istentiszteletet.

 

 

                                                                       (Kocsis István könyve alapján összeállította

Horváth Edit könyvtáros-tanár)

 



Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium
Evangelisches Dániel Berzsenyi (Lyzeum) Gymnasium und Internat
H-9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77
Telefon: (00 36) 99/512-430 , Fax: (00 36) 99/512-444